Mit gondoltok az erdőben való meztelenkedési szenvedélyemről?

Izgalmas menekülni :) Ezen mosolyogtam egyet :) De egyébként igen, az. Engem eddig az évek alatt egyszer láttak meg csak szerencsére úgy 30 méterről. Kínos volt, de menekültem én is :D Végülis nem lett beszélgetés a dologból :) Akkor másnak is izgalmas, ha messze vannak a ruhák, ezt jó tudni :) Mostmár eszembe fog jutni, hogy ha éppen rét vagy fás helyen mászkálok, lehet, hogy valahol éppen menekül valaki előlem, mert meghallott :D

Egyébként teljesen átlagos srácnak írnám le magam. 27 éves vagyok. Farmer, sportcipő, ing és sportzakó a kedvenc ruhaösszeállításom. Sportos testalkatom van, heti 3 alkalommal konditerembe járok, 3 alkalommal pedig fociedzésre. Heti 5napot dolgozok, mint egyéni vállalkozó. Két éve élünk a párommal boldog kapcsolatban és teljes mértékben fehér magyar vagyok :) És úgy összességében azon kívül, hogy van egy kis lábfétisem, semmilyen extra hülyeségem nincs ezen kívül. A női lábfejeket is igazából csak megnézni szeretem, nem vadulok. De ez a meztelenekdési mániám már több, mint 10 éve tart. Először kicsiben kezdtem. Leginkább csak az volt a cél, hogy ne a házban legyek meztelen. Tehát csak a környéken kerestem nagyobb bokrokat, ahol el tudtam rejtőzni. Ez ment egy ideig, aztán több izgalomra vágytam, bár nem tudtam, hogy érjem el. Aztán haverok csináltak egy bulit a város szélén a saját boros pincéjükben, ahová onnantól kezdve, hogy letett a busz, 400-500 métert kellett sétálni a pincéig fás-bokros területen keresztül, ami elég elhagyatott volt. Már odafelé is éreztem az izgalmat, hogy éjszaka visszafelé levetkőzöm és a buszmegállóig meztelenül fogok végig sétálni. Imádtam. Aztán miután meglett a jogsim, és nem voltam ennyire helyhez kötve, rájöttem, hogy óvodákban, iskolákban, középiskolákban esténként maximum egy gondnok van, ha van egyáltalán. Így elkezdtem ezen intézmények területeire bemászni a kerítéseiken meztelenkedni rendszeresen, éjfél körüli időpontokban. Miután ez is kezdett kevés lenni, izgalmasabbnak tűnt éjszakánként levetkőzni már a kocsiban, miután leparkoltam és úgy elindulni átmászni a kerítésen, hogy már nincsenek kéznél a ruháim. Ekkor történt meg egyszer, hogy az egyik gimnáziumnak az udvarra nyíló ajtaja nyitva maradt gondolom véletlenül. És bár a szívem majd kiugrott a helyéről már a tudattól is, hogy meztelenül besétáljak és annyira reszkettem az izgalomtól, hogy alig tudtam koordinálni a mozgásom, mert féltem tőle, hogy esetleg bent szembetalálkozok a gondokkal és feljelent, vagy éppen bezáródik az ajtó és nem tudok kijutni és bent ragadok. De nem bírtam megállni az újabb adrenalin lökést. Így besétáltam óvatosan. Sötét volt, csak az utcáról beszűrődő közvilágítástól lehetett látni kicsit. Amúgy is szemüveges srác vagyok, sötétet nehezen szokja meg a szemem, de rögtön szemben a zuhanyzóval egybekötött wc fogadott. Először úgy gondoltam, hogy vmi borzasztó izgalmas lesz meztelenül mászkálni egy gimnázium folyosóin, de amikor bent voltam, már nem bírtam tovább menni, annyira remegtem. Így hát bementem a zuhanyzóba, leültem a vizes kőre és kielégítettem magam. Talán ez volt az eddigi legizgalmasabb, legextrémebb helyzet, amibe valaha is kerültem. Oda azután többször is visszajártam, de több ilyen lehetőségem nem akadt. Szóval ráuntam. Azután izgalamsabbnak tűnt, ha az akkori saját gimnáziumom területére mászok be. Ott tudtam, hogy van gondnok és bármikor tarthat éjszakai sétát. Bemásztam, a pingpong asztalnál levetkőztem az udvaron, otthagytam a ruháimat és elkezdtem sétálni a futópálya felé aminek a közepe füves terület. Az iskola oldala mentén haladtam, aminek a legutolsó két ablaka a gondnok házának ablaka volt. Ott négykézláb mentem el az ablaka alatt annyira halkan amennyire csak tudtam, de valószínűleg aludt, mert semfény, semzaj nem szűrődött ki. Végülis eljutottam a füves terület közepéig. Ekkor már elkezdett szemerkélni az eső. Lefeküdtem a nedves fűbe és vártam, amíg elkezd zuhogni. Akkor kezdtem el csak masztrubálni, amikor már teljesen eláztam. Ez volt az első élményem esőben. Rá is kattantam. Azután, amikor csak esett esténként, vagy láttam interneten radarképen, hogy csapadék jön, már indultam is. De ilyen élmények után mindig észhez tértem, miután kielégültem és elmúlt a késztetés, hogy ledobjam a ruháimat magamról. És sokszor elgondolkodtam, hogy mekkora hülyeséget csinálok, mert bár imádom, de ebből származhat bajom, hogy esténként, a külvilágtól elzárt területekre bemászok, ha valaki észrevesz, vagy éppen valamelyik erkélyről vki lekameráz, vagy felírja a rednszámom, amiről akkor én nem is tudnék. Szóval az ezek utáni pár nap mindig aggódással telt, hogy lesz-e vmi következménye, de sosem lett. Egy ideighiába próbáltam magam leszoktatni erről, nem sikerült. Ugyanúgy átmászogattam mindenhol, ha arra alkalmas helyet találtam. Aztán-gondolomahogy idősödtem és komolyodtam-már nem másztam be ilyen helyekre. Rájöttem, hogy biztonságosabb, ha oda mászok be, ahol ismernek és kedvelnek, mert bár rendőrséget nem akartam látni a dologból, nem bírtam és azóta sem bírom abbahagyni ezt a szenvedélyem és ha meglát a haverom, a testvére, vagy a szülei-amit véletlenül sem akartam-nagyon kínos lett volna, de nem származott volna belőle bajom. Szóval rendszeresen annak a családi háznak az udvarára-azon belül is a ház mögé a kukoricásba, hogy visszafelé még izgalamsabb és még hosszabb legyen az út a kerítésig-másztam be, ahol haveromék éltek a szüleivel. Természetesen már a kocsiban levetkőztem ott is. Mindíg a kukoricásban elégítettem ki magam. Soha nem volt belőle probléma. Csak egy alkalom volt, amikor elélvezés előtt haverom apja oltotta fel a kinti lámpát és jött ki valamiért. Nem emlékszem, hogy miért, mert akkor éppen majdnem szívrohamot kaptam, úgy megijedtem. Én láttam őt, de ő szerencsére nem látott a sötétben .Denem miattam, vagy vmi zaj miatt jött ki, ez biztos. Közben éppen ijedtséggel egybekötött elélvezésen voltam túl. Bár legalább egy évig jártam így oda, ezután az eset után többet nem vitt rá a bátorság. És legalább egy napig fájt a fejem ezután.Gondolomamagas vérnoymás, vagy nem is tudom, mi miatt. Utána rájöttem, hogy terület is kell és izgalom is. Utána kötöttem ki a Bükknél. Azóta is odajárok meztelenkedni és önkielégíteni 1-2 hetente egyszer. És egyre távolabb sétálok a ruháimtól. És imádom továbbra is. Ha valakinek van ötlete-akár helyszínnel kapcsolatban Borsod megyében, vagy leginkább Miskolcon és környékén-hogy hol tudnám kipróbálni magam új környezetben, vagy esetleg ötlete arra, hogy milyen formában tudnék meztelenkedni, azt megköszönném. De ha valakinek véleménye van, kérdése, vagy beszélgetni szeretne erről a témáról, írjon mindenképp, mert nagyon szívesen :)