Már nem tudom, mit is tehetnék? (többi lent! )

lány vagyok..Van egy kapcsolatom lassan egy éve, és úgy érzem minden egyre rosszabb. Az első három hónap alatt én "megcsaltam" , ami igazából csak annyi volt, hogy az egyik barátom be volt rúgva, én táncoltam vele,és a szám szélére adott egy puszit, persze én ezt nem akartam, és két percen belül leléptem a szórakozóhelyről, ezzel együtt is csak 10 percet voltam ott.. majd a haverom barátai azt mondták, hogy még le is feküdtem vele,ezért a párom nem nagyon hitt nekem. Vagyis ezt elhitte, csak azóta nem bízik bennem. Azóta ha egy fiút szóba hozok ő már mindjárt gyanakszik, hogy lehet valami. Nem enged kivágott felsőt felvenni, nem enged el bulizni, sem edzésekre, nem vehetek fel semmi olyat ami egy kicsit is eltérő. például szoknyát, vagy olyan felsőt ami egy kicsit is kivágott. ezek mellett eltiltott a legjobb barátaimtól..és nincsen sok lány barátom, mert nem jövök ki velük úgy,ahogy szeretném.. viszont a fiúktól eltiltott. meg elhordta a legjobb fiú barátaimat ( kettőt,mert kettő van ilyen ) akik évek óta mellettem állnak mindenben. Ez még mind semmi. a barátom megütött engem, volt hogy zöld foltokkal jöttem haza a kezemen, a vállamon, a derekamon,és a combomon. és még valami; sokat veszekedett velem, volt, hogy kiabált. elhordott mindenféle r*bancnak, meg hogy mindenkinek szét teszem a lábamat ( persze, szűz vagyok, és vele akartam lefeküdni először.. ) és a barátaimat is szidta előttem, meg engem a legtöbbet, volt hogy olyanokat kiabált, hogy egy utolsó ku*va vagyok. ha haza akartam jönni akkor lefogott, ha szakítani akartam akkor majdhogynem sírt, és ölelgetett , azt hajtogatta hogy sajnálja, hogy mennyire sajnálja, szenvedett tényleg.. de volt olyan is, hogy elkezdtem sírni előtte úgy, hogy nem tudtam abba hagyni, de ő ennek ellenére tovább kiabált. pedig tudja, hogy depressziós voltam régebben, és ez akkor újra kezdett vissza jönni, szabályosan rohamaim voltak, mikor fájt valami,és nem tudtam mi, csak sírtam, és sírtam hosszú órákat. és ez nem hiszti, mert valóban nem olyan lány vagyok, soha senki előtt nem is sírtam, kivéve a legjobb fiúbarátomat és az anyukámat. és! a barátom azt mondogatja néha, hogy azért veszekedünk ennyit, mert nem szeretkezünk.. persze nem sürget ebben,és emiatt még nem is mondott semmi rosszat. és én is akarom őt..az előző héten meg is próbáltuk de elviselhetetlenül fájt nekem, hogy betette, ezért hagytuk picit, hogy majd legközelebb. akkor kielégítettem teljesen, ő is kinyalt engem, minden rendben volt, jóban voltunk. azóta normálisabban viselkedünk egymással, és semmi ilyesmi nem volt,amiket le írtam. viszont vannak újra olyan megjegyzései, hogy minek járok edzésre, mi van azzal a fiúval, minek beszélgetsz vele.. "utálom a legjobb barátodat" " a fiúk persze, hogy segítőkészebbek mi? 20 centivel több van nekik segítőkészségből.." és hasonlóak. sok dolog már nagyon nagyon fáj, és nem vagyok biztos benne, hogy vele szeretnék maradni. úgy hogy szid állandóan, kiabál velem, megüt , ráadásul arcon is.. segítsetek!! nem tudom mit tehetnék:(