Sokan vannak még, akik a múlt (gyerekkor, nevelés, rossz tapasztalatok) miatt nem képesek a normális kapcsolatra?

Question

nálam minden fenáll, nem is vagyok egészen "normális" és képtelen vagyok rendes párkapcsolatra. annyira már nem zavar mert beletörődtem, csak a környezetemtől kapom meg mindig..

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Én is ilyen vagyok, félek bízni-kötődni, egy kapcsolatban mindig azt látom, hogy biztos nem lesz jó vége és minden a káosz irányába halad, alapvetően mindenben van valami romlottság, amihez az ember keze hozzáér.

Válaszadó #1 · Answer

vannak ilyenek
de ha igyekszel, összejöhet
ne törődj bele, inkább igyekezz jobban

Válaszadó #3 · Answer

énsem tudok kialakítani semmit. egy csomó pasinak tetszek, de csak dugásra és nekem meg ők nem.
van 1-2 tényleg elég feltűnően beteg, aki többet akarna, de az ő abnormalitásuk nekem is túl sok.
aki nekem tetszene annak meg én nem, vagy ha mégis, valahogy mindig elszúrom.
általában 3. randi után megfutamodok, mikor elkezdenek már taperolni meg erőltetni a csókot.
nálunk a családban nem divat az érintés, ált. verés volt amit kaptam ezért máig összerezzenek ha valaki direkte megérint.
félek azoktól is akik fizikailag jóval erősebbek nálam és nem is merek velük randizni.
szóval elég gondom van... meg ha túl féltékeny, korlátozó típus. akkor bevillannak apámék, a régi fenyegetések.

Válaszadó #4 · Answer

Nagyon-nagyon érdekes kérdés. Nálam nem teljesen ez a helyzet, de valahol visszavezethető a gyerekkoromra. Nem mondom, hogy édesapám rossz ember, mert nem lenne igaz. Egy nagyon rendes ember. De ugyanakkor egy hihetetlen szigorú, vaskalapos ember. Rengetegszer volt ilyen (jó, ez a mondat így sohasem hangzott el, de a mentalitás itthon alapvetően az volt), hogy "csinálj mindent mindig úgy, ahogy apád akarja, és akkor nem lesz balhé. Emiatt valahogy belém rögzült, hogy ha mindig mindent megteszek, amit kérnek, akkor szeretni fognak. Ha mindig mindenkit kiszolgálok, akkor jó lesz. Nőkhöz is így álltam. Minden kívánságukat teljesítettem, mindg a kedvükre tettem, mert azt hittem, hogy ezzel lehet őket megszerezni. Ehelyett örök barát-zónás voltam. Most kezdek ébredezni:D Mondjuk az is lehet, hogy kifogás arra, hogy csak simán balf@.sznak születtem:D

Válaszadó #5 · Answer

Az hogy mit tapasztal a gyerek igenis kihat rá így vagy úgy a későbbiekben .
Bár mikor szerelmi csalódás , pofáaesés esik meg valakivel , az is rányomja a bélyegét a későbbi hozzáállására a kapcsolatokhoz ,a másik nemhez . Én félve indultam el a kapcsolat kialakítás útján és pofára is estem , most meg már ott tartok ,hogy engem csak megdugni akarhat akármelyik férfi ,mert szeretni nem tudnak . És szeretem a szexet,de ott tarok ,hogy nem is akarom már ,mert nem lyuk szeretnék lenni .
Picit eltértem a témátol , elnézést .

Válaszadó #6 · Answer

a gyerekkor kihat a későbbiekre, viszont az ilyen embereknek nem ártana egy alapos beszélgetés, kibeszéljék magukat,
ezeken lehet változtatni, a rossz tapasztalatok sajnos sok emberre nem jó hatással van, mert általánosítanak, tehát a következő emberben nem bíznak meg, pedig minden ember más, így aztán belekerültek egy csapdába, ahonnan így kijönni nem fog tudni, ha csak nem változik meg

Válaszadó #7 · Answer

Kicsit defektes vagyok én is ilyen téren. Szívás, mert jöhet  akár egy olyan fiú is, aki tényleg boldoggá tehetne, de ezt ugye nem tudhatom meg, mivel ha alakulni kezdenek a dolgok, akkor visszavonulót fújok. Pedig igyekszem...

Válaszadó #8 · Answer

Talán én is... Az beismerem, hogy én semm vagyok "normális"... határozottan nem. De én nem csak párkapcsolatot, de barátit se nagyon tudok kialakítani. 16/l

Válaszadó #9 · Answer

Yep.. Mostis szarul érzem magam,de valami más ok miatt

Válaszadó #10 · Answer

Én is ilyen vagyok és őszintén szólva megnyugtatott annak a gondolata, hogy nem egyedül vagyok, aki ilyen problémával küzd. Gyerekkoromban molesztáltak, ez picit meghatározta a férfiakhoz való viszonyulásomat. Édesanyámmal nagyon rossz kapcsolatunk volt, soha sem tudtam benne igazán megbízni, ezért a kapcsolataimban nagy kihívást jelent a bizalom. Mindenkinek meg van a maga csomagja és emiatt olyan, amilyen és én egészen kedvelem magamat és bár sok minden nyomott hagyott bennem, még is igyekszem túl tenni magam rajta.

Sokan vannak még, akik a múlt (gyerekkor, nevelés, rossz tapasztalatok) miatt nem képesek a normális kapcsolatra?

Kapcsolódó kérdések: