Nem értem magam. Ez most akkor mi?

Kb. 2 két évvel ezelőtt télen találkoztam egy fiúval, akinek a szülei apukám ismerősei, és egyszer meghívta Őket magához. És mivel 250 km.-re laknak apukámtól, ott aludtak nálunk. Mi egy szobában aludtunk, és egyikünk sem tudott aludni, ezért beszélgettünk 4-ig, nagyon jó fej volt. Másnap elmentek. Aztán fb-n kezdtünk el beszélgetni. Hónapok alatt szoros barátság alakult ki köztünk, de egyszer sem találkoztunk. De aztán mondta, hogy menjek el a bandája koncertjére, és aludjak náluk. Ez megtörtént, nagyon jó volt az egész, éjszaka 2-ig sétáltunk, beszélgettünk. Aztán amikor elmentem tőlük rájöttem, hogy én beleszerettem. Ezt rá másfél hónappal közöltem vele. Erre úgy nem volt konkrét válasza, viszont aztán több hónapig mindig amikor beszéltünk, mondta, hogy szeret meg hogy hiányzok neki. És utána megint náluk találkoztunk, mert volt egy bulijuk a bátyjával. Igazából nem beszéltünk sokat, mert sok felé kellett figyelnie, sokan voltunk. Búcsúzásnál kb. két percen keresztül ölelt, meg mondta, hogy nagyon fogok hiányozni neki. Aztán megint csak chateltünk. Mint ezt később megtudtam, húgom elkezdett neki írogatni, hogy már nem érdekel, szimpla szemétkedésből. És egyszer csak azt látom, hogy van barátnője. Kikészültem. Utána alig beszéltünk. És utána megint eljöttek apukámhoz, de most szállodában aludtak. Csak pár szót váltottunk, nem is értettem, hogy most mi van. Az egész két óra volt. Utána sem beszéltünk sokat. De rá egy hónapra találkoztunk egy koncerten, amin apukám zenélt. Ott megölelt, de nem beszéltünk semmit. Aztán valahogy jobb lett a kapcsolatunk, de nekem nem ment elfejteni, és letiltottam, aztán egy hónapig fejtettem, de az csak azért ment, mert lett egy másik fiú, aki tetszett. Utána bejelöltem. Örült neki.

És megint elkezdtünk beszélgetni, úgy három hetente egyszer. Ez volt fél éve körülbelül. A legutóbbi üzenetemre nem is válaszolt. És az az érzésem, hogy nagyon hiányzik. Csak nem tudom hogyan. Mert mondjuk nagyon zavar, hogy van barátnője, meg hogy alig figyel rám. Tegnap olvastam a beszélgetéseinket, és elsírtam magam. Tudom, le kéne akadnom róla, de nem megy, mert Ő volt az első igazi barátom, neki tényleg mindent elmondtam. És mint barátot nagyon szeretném visszakapni. De nem tudom mit kéne tennem.