Ha most nem de később együtt leszünk?

Nem. Majd elmúlik az érzés.

Bizonyára azt szeretnéd hallani, hogy "Igen, együtt lesztek".Ki tudja ezt megmondani? Ha ennyire biztos vagy magadban, és ennyire szeretnéd akkor a jelenben megnyilvánuló érzéseid alapján a magad részéről megvan az esély , hogy majd egyszer együtt lesztek.Ehhez persze (Te is tudod, hogy) neki is hasonlóan kel éreznie.Ha ő is így érez, és ez az érzés Benned és benne is megmarad, akkor nagy az esély, hogy együtt lesztek majd egyszer.Ez a nyers logika, de hát az élet nem csak logikából áll.Változunk, változhatnak az érzéseink is.Ki tudná megmondani a jövőt.Talán egy jós?Valahol hallottam , hogy a jósoknak a nagy része igazából úgy "jósol" , hogy a jelenben lévő rezgésekből történésekből érzésekből és kitudja még miből, "következet" a jövőre.Én ezt valahogy úgy értelmezem, hogy ha pl. Te és a "barátod" nagyon erős késztetést éreztek arra, hogy egyszer majd együtt legyetek , ( no és még kitudja , hogy milyen egyéb nem látható dolog is szükséges ehhez)akkor ez az erős késztetés elindít egy folyamatot, ami abba az irányba tart, hogy vágyaitok előbb utóbb majd teljesülni fog.Bizonyosságot szeretnél, tőlem bizonytalanságot kaptál.Mi a biztos , mond meg nekem?! Legfeljebb az , hogy ha a barátodra gondolsz akkor boldognak érzed magad, no persze mindaddig amíg be nem jönnek pl. olyan gondolatok, hogy "vajon Ő szeret e ?"No igen ez az örök dilemmánk. Bölcsnek mondott emberek azt mondják, hogy nem azzal kéne foglalkoznunk, hogy a másik mennyire szeret vajon, hanem inkább azzal , hogy mi szeressünk és ne kételkedjünk.Bizonyára igazuk lehet, de tapasztalom, hogy nem olyan egyszerű követni e "tanácsot".Illetve ha valójában szeretünk valakit akkor ez megy úgymond automatikusan, de ha "csak" úgymond "szerelembe esünk", akkor sajna jön a kételkedés, szeretnénk megbizonyosodni arról, hogy viszont "szeretnek" bennünket.Mit tehetünk?Úgy tűnik hogy a dolgok így működnek.Ha szenvedés, kételkedés, bizonytalanság nélkül szeretnénk élni akkor úgy tűnik , hogy meg kell tanulnunk igazán szeretni, ...s nekem úgy tűnik hogy ez az "igazán szeretni" , nem függ a másik szeretetétől, vagy nem szeretetétől. Amíg viszont eddig eljutunk nem kerülhetjük el a bizonytalanságot szenvedést.Áltathatjuk magunkat becsaphatjuk magunkat ideig óráig.Ezzel nem azt gondolom, hogy feltétlen szenvedned kéne, bizonytalannak kéne lenned.Az is lehet, hogy egy pillanat alatt átérzed , átéled ezen összefüggéseket, és már meg is szűnt a bizonytalanságod kételkedésed.Kívánom hogy így legyen.:)