Nagyon fontos és gyors szükségem lenne segítségre, mert attól félek, hogy nagy bajt fogok csinálni magamban! Mit tehetnék?

Tegnap délután végre bevallottam annak a lánynak, akibe már évek óta annyira szerelmes vagyok, hogy mit is jelent számomra. Az történt, amiben szinte biztos voltam: nagyon kedvesen, de egyértelműen visszautasított. Abban a pillanatban én azt éreztem, hogy mindennek vége, az egész életnek: ez a lány volt az egyetlen az egész rohadt életemben, akiért egyáltalán volt értelme felkelni minden egyes hajnalban. Sajnos én magam is egy lelkileg elég ingatag ember vagyok. A családom szétesve, barátaim nem nagyon vannak, ha Ő nincs, akkor semmi és senki nincs tovább. Bevallom őszintén, tegnap este legalább 3-féle módon próbáltam öngyilkos lenni, de minden alkalommal megszólalt bennem valami lelki hang, hogy ezt nem tehetem meg magammal, és az eszem persze jól tudja, hogy ez így is van, de egy ilyen helyzetben a józan ész legtöbbször kihagy, az embert csak a tettei vezérlik.

Szerintetek hogyan tudnék akár csak egy kicsit is feljebb jönni innen a szakadék mélyéről? Ahogy már leírtam, ez a lány NEM CSAK egy lány számomra, hanem tényleg az egyetlen értelme (volt) az életemnek. Mivel most már ő sincs, így tényleg nagyon nehéz lesz bármiért is élnem, főleg hogy még 8 hónapig minden egyes napot vele kell töltenem az iskolában. Légyszi írjatok bármit, ami most egy kicsit is segíthet rajtam! Nagyon szépen köszönöm előre is mindenkinek!

18/F