Megbocsát nekem valaha is?

Ma, pár órája egy összejövetelen voltam a barátnőmmel.A barátom is ott volt, viszont nem együtt jöttünk.Elég lapos volt a hangulat,az egyik ablakhoz mentünk, a barátnőm bámult ki az ablakon,nézte a havazást és panaszkodott,hogy lőttek a cipőjének,én elég rossz hangulatomban voltam,szörnyű napom volt. Beszélni kezdtem neki,tulajdonképpen panaszkodni,hogy mi zavar a barátomnál.Mert vannak dolgok amik elkeserítenek nála.Hátatfordítottam neki és néztem,hogy mit csinálnak a többiek,de tovább beszéltem.Elmondtam,hogy mennyire zavar a keménylegénykedése,meg,hogy leigy magát és ettől hiszi magát nagynak,hogy nem kedvelem a barátait,hogy túl sokat ad a kemény megjelenésre meg ilyeneket. Ne értsetek félre, én nagyon szeretem őt, de vannak dolgok amikben nem értünk egyet. Szóval,így beszéltünk és én visszafordultam hozzá,és látom,hogy a barátom pont mögöttem all és cask hidegen néz. Megfagyott a vér az ereimben.Semmit sem mondott cask elment. Tudom,hogy most nagyon megbántottam. Nem is beszéltünk azóta. Hamarább ment el.Én most értem haza.A barátnőm sem vette észre,hogy ott van,ő végig kifelé nézett.Nem tudom,mennyit halott, de nagyon szégyellem magma.Mit tegyek most? Megbocsát nekem?