Mi ütött a barátaimba? Szerintem a lány az oka az egésznek.

Van három barátom. (Lajos, Geri, Feri.)

Sok éve ismerem már őket (ők sem régebben egymást), gyakran ültünk össze valamelyikünk lakásában/kertjében beszélgetni, vagy grillezni nyáron,... és gyakran kirándulunk, és horgászunk is, stb. Szóval minden jó volt, egészen az utóbbi időszakig. Azt vettem észre, hogy egy-két hétre visszamenőleg teljesen megváltoztak, amikor megismertek egy náluk vagy tizenöt évvel fiatalabb (17-19 év körüli) lányt. Olyan, mintha csak ők hárman (+ a lány) lennének, és én nem léteznék számukra. A szokásosnál is többet vannak együtt, de keveset szólnak egymáshoz. Még a lánytól is csak azt kérdezgetik féltően, hogy "Biztos jól vagy?", meg ilyesmi, és ölelgetik. (A lány is keveset szól..., furcsán viselkedik ő is... és utál engem, ahogy én is őt.) Én egyáltalán nem beszélhetek, még csak nem is kérdezhetek tőlük semmit sem, mert azonnal leordítanak, hogy: "Te csak fogd be, és maradj nyugton!Nem érdekel a véleményed."... stb... (Ezt például Lajos mondta éppen, de a többiek is szoktak durvaságokat a fejemhez vágni egy-két hete, szinte folyamatosan.) Pedig normálisan, rendes hangnemben szólok hozzájuk, nem tettem semmit sem ellenük, és eddig kedveltük egymást, mint haverokat/barátokat.

Állandóan mennek, és keresik a lány tárasaságát, akit nem mindig találnak. Olyan ez az egész, mintha "falkában élnének", melyből kizártak engem.

Három napja pedig a következő eseménysorozat zajlott le, amely nagyon betett számomra lelkileg: Geri házában voltunk. Én is elmentem, bízva abban, hátha minden a régi lesz. (A lány nem volt ott.) Ahogy beléptem az ajtón, láttam, hogy mindhárman a nagy-előszobában tartózkodtak, és a lányon vitatkoztak. Köszöntem nekik, de éppen csak rám néztek, és nem válaszoltak. Ezután gondolkodni kezdtem, hogy talán nem lenne baj, ha megmondanám, hogy nem ér annyit az a lány, hogy ilyen gyűlöletet és viselkedést váltson ki belőlük. Végül, amikor a többiek átmentek egy másik szobába, és egy rövid ideig Feri maradt egyedül rajtam kívül a helyiségben, félve odamentem hozzá. Óvatosan elmondtam neki, mennyi minden rosszat okoz ez a lány, és hogy miért nem veszi legalább ő ezt észre(?). Feri erre odaszorított a falhoz, fölémtornyosult a két méterével-izmos testével, mereven a szemembe nézett, és ezt a választ adta halk, ingerült, ziháló hangon:

"Hallottad Lajost, senkit sem érdekel a véleményed. Tartsd csukva a szádat..., vagy becsukom helyetted!"

(Soha sem felejtem el ezt a két mondatot.)

Ezután átment a többiekhez.

Egy ideig ott álltam egy helyben, szinte fel sem fogtam, hogy mi történt. Nagyon rosszul éreztem magam. Már az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne otthagyni őket, de tudtam azt is, hogy jó barátok voltunk mindig is, és több év barátságát, örömét nem érné meg eldobni ezért.

Legutóbb tegnap találkoztam velük (nem valami nagy örömmel), megint voltak problémák (A lány ott volt.) Lajos éppen készült inni egy üveg ásványvizet, amikor Geri nekiment, meglökte, és elvette tőle. Kértem óvatosan, hogy hagyják abba a civakodást. Erre egymásnak estek, ütötték egymást, ahol bírták, mintha elment volna az eszük, Ferinek kellett szétválasztani őket. Én nem mertem odamenni, nehogy agyonüssenek még a végén. Közben néha direkt figyeltem a lány arcát. Mosolygott!

Aznap még történt egy-két hasonló kellemetlenség, melyekre gondolni is rossz nekem, ezért jobb, ha próbálok nem foglalkozni az egésszel.

(21 éves fiú vagyok. Lajos 35, Geri 31, Feri pedig 29 éves.)