Miért van itt ennyi szűz meg szingli pasi?

Ezen a környéken akkora a szegénység,hogy vagy elmentek a csajok vagy igyekeznek jómódú pasit kifogni.

Akad normális csaj de már mind foglalt vagy nem az én korosztályom.

Szerintem pedig csak úgy érdemes belevágni egy kapcsolatba, ha érzem, hogy szerelmes vagyok. Vagy, legalább a szikráját. Alább nem tudom adni. Szex pedig jó lenne, igen, de amíg családdal itthon élek, közös a szoba tesómmal... kevés rá a sansz.

A külsőmmel nagy bajaim nincsenek, a személyiségemmel annyi, hogy zárkózottabb vagyok, mármint nem kezdeményezek, maximum buliban. Ott azért összejön néha valami. Ennyi röviden, remélem nem hagytam ki semmit. Azért kétségbe nem vagyok hajlandó esni.

24

Nekem az a legnagyobb bajom hogy kövér vagyok és önbizalom hiányos.

Nos nekem régebben is ez volt a bajom de valahogy nem így érződött ez, sokat eljártam közösségbe, tehát nem voltam az a otthon ülő típus, igaz én nem a bulik meg a kocsmázások híve vagyok, ez tény, de eljártam időnként.

Nos korábban voltak már barátnőim egyiket még a neten ismertem meg már nem igazán tudom hogyan, de a lényege az hogy jól kijöttünk egymással, elkezdtünk találkozgatni, majd összejöttünk, bár rossz volt mert csak potyára utaztam fel hozzá, gyakorlatilag azért hogy legyen aki körbe ugrálja és ennyi.

Persze tavaly volt egy jó baráti köröm ott megismertem egy helyes lányt összejöttünk, jó volt minden de csak a kihasználásra ment a dolog, el is hagyott elég aljas módon akkor teljesen kiborultam meg ugye sajnos olyan munkahelyem volt ahol egyszerűen időm nem volt másra, a barátaim nagy része már elköltözött. Az egyetlen normális gyerekkori haverom is hasonlóban szenved, bár ő rosszabb mint én igaz nem kövér, jól néz ki, de neki 2 mániája van. 1. A hajnalig tartó gépezés. 2. Magányos ivászat a TV előtt. Igaz még suliba jár de utána őt hagyják békén dolog van. Nekem azért lenne mehetnékem nem feltétlen bulikba mert valahogy nem tudom elviselni a hatalmas tömeget, ez már kiskorom óta így van bár sokszor észre sem veszem. Nekem a legnagyobb fájdalmam az hogy már az utcán is ha meglátok egy szerelmes párt akkor összerándul a szívem hogy nekem miért nincs barátnőm. A túlsúlyommal sem foglalkoztam eddig, az volt velem a baj hogy baromira puhány lettem egy időben és alvászavaraim voltak, nem tudtam magam rávenni a mozgásra.

most azért már könnyebb részben a munkám miatt is, jobban mozgok tőle fogytam is nem keveset, meg az alvás is sokkal jobb.

Már elkezdtem mozogni csak úgy olvadnak le a kilók ez már a ruhatáramon is meglátszik, de sajnos az önbizalom még nulla nálam.

Bár tervezem hogy újra visszatérek a közösségbe, már van is 1-2 haver akikkel majd elfogok menni szórakozni, tehát reménykedek abba hogy minden visszaáll a régibe, de nekem a legjobban ami hiányzik az a társ az életemből, egy barátnő, aki szívből szeret, és végre látnám értelmét annak hogy miért menjek haza, meg hogy felébredjek, meg jó lenne ha mellette ébrednék időnként aztán majd állandóan, szeretet hiányos vagyok, jó lenne egy kapcsolat, egy lány akit szeretgethetnék, ölelgethetnék.

Sajnos ezek a dolgok már annyira hiányoznak belőlem hogy csak mostanában jöttem rá erre, eddig valahogy nem foglalkoztatott a dolog.

Erre az oldalra ritkán járok, bár volt idő amikor itt beszélgettem 1-2 csajjal meg egy sráccal akivel próbáltunk segíteni egymáson de a srác meg egyik csaj eltűnt, a másikkal meg összevesztem.

Ez van, én rájöttem már hogy változtatni kell a dolgokon csak néha jó érzés ide is felnézni hátha van valaki aki hasonló cipőben jár mint én és esetleg talán látok olyan hasznos válaszokat vagy a kérdésben egy hasznos gondolatot amire én még nem gondoltam, és esetleg én is segíthetnék másokon. Szűz már nem vagyok ez tény, de hogy normális kapcsolatom sem volt az is biztos :(