Ugye nem csak rossz vége lehet? Barátommal mindketten nagyon önbizalomhiányosak vagyunk.

Nálunk is ez volt, de egy kis munkával ki lehet belőle lábalni. Mi beszélgettünk arról, hogy miért nem tudjuk elhinni, hogy együtt vagyunk és csak azért, mert van egy kis buktató a kapcsolatunkban, az nem jelenti azt, hogy mindennek vége.

Azért nem tudtuk elhinni, hogy elég jók lennénk a másiknak, mert mindkettőnket megcsaltak és elhagytak, nem éppen a legszebb módon, de emiatt is bíztunk abban, hogy a másik nem tenne ilyet.

Ráadásul egy éve együtt vagytok, ami nem rövid távú kapcsolatra vall. Csak biztosítsd őt arról apró bókokkal (nekem kockahas nélkül is tökéletes vagy) , egy-két megjegyzéssel ("annyira örülök, hogy te vagy a barátom"), hogy neked tényleg ő kell, és egy idő után rögzül benne és elhiszi. :)

Sziasztok!

Érdekes amit írtok. Nekem is önbizalomhiányom van és pont ez az oka annak, hogy a mai napig (28 éves létemre) nincs barátnőm. Egyszerűen nem tudom elhinni/elképzelni magamról, hogy engem elfogadjon egy lány úgy ahogy vagyok, illetve amilyen vagyok.

Ez az önbizalomhiány (illetve a gátlások) annyira visszavet, hogy a személyes ismerkedés sokszor úgy érzem, mintha problémát jelentene. És ami talán a legzavaróbb az egészben, hogy az önbizalomhiányom az utóbbi egy-két évben egyre több mindenben gátol, hátráltat.

Ti, hogy küzdötök meg az önbizalomhiány okozta problémákkal, akár a magánéletetekben akár a mindennapokban?