Ez szemétség lenne a legjobb barátommal szemben?

Van egy srác, aki már 5 éve a legjobb barátom. Mostanában nemrég kiderült, hogy 3 éve szerelmes volt belém, de nem akarta tönkretenni a barátságunk ezért inkább magába fojtotta. Akkor én is ugyanígy éreztem, de én sem léptem semmit, ezért ez így annyiban maradt a dolog. Ő rá félévre összejött egy másik lánnyal, aki épp tegnap szakított vele. Ebben a 2 és fél évben nekem is voltak kapcsolataim, de egyik srác sem fogott meg úgy igazán. Már fél éve szingli vagyok, mert rájöttem, hogy egyik srác sem érdekel a legjobb barátomon kívül. Nos, mint mondtam, az ő 2,5 éves kapcsolata tegnap ért véget, a lány szakított vele, de ez már várható volt, mert az utóbbi egy évben nem éppen egy álompár voltak... Nagyon sok vitát meg sem tudtak oldani ketten, mindenhez hozzá kellett szólnom hogy kibéküljenek, ha pedig nem akartam beleavatkozni akkor napokig írogattak nekem és szidták egymást. Sosem akartam hogy szakítsanak, mert tudtam hogy a barátom hónapokig szenvedne miatta. Tegnap még én is könyörögtem a csajnak, hogy ne dobja őt, de hiába... Az én szegénykém meg nagyon nehezen viseli a szakítást, tegnap óta vagy sír vagy részeg, pedig alapjában mindkettő távol áll tőle. Én meg látni sem bírom hogy szenved, bármit megtennék, hogy jobban legyen. De úgy érzem, hogy ha túl lesz az exén, akkor én is szépen lassan megszakítom vele a kapcsolatot, mert már nem tudom tovább játszani a csak barát témát. Az persze biztos, hogy ő sosem fog többet érezni irántam, szerintem azt a másik lányt mindig is szeretni fogja, de szeretnék én is tovább lépni és "új életet kezdeni" nélküle. Nagyon szemét lennék, ha idővel így tennék?