Hogy tegyem magam túl rajta?

Soha, soha nem tapasztalhattam meg a kölcsönös szerelmet. Akinek kellettem, az nekem nem, és fordítva. Próbálkoztam, összejöttem fiúkkal, akikbe nem voltam szerekmes, hátha... de nem. Pedig megérdemelném. Nem vagyok rossz ember, normális, kedves vagyok, nem vagyok önző, nagyképű, sosem alàztam vagy bàntottam meg senkit. Aztán jött ő. Szeretem. Szerelmes vagyok belé, és ő is szeretett. Èn voltam a vilàgon a legboldogabb. De vége... Sok volt köztünk a kommunikáciös zavar, illetve ő olyan ember, aki nem szeret a problémákról még beszélni sem, nemhogy megoldani őket, lerendezi egy mindegy, nem lényeggel. Ezeket a dolgokat màr nem tudtuk áthidalni, vége. Én pedig napok óta össze vagyok törve. Csak fekszem, sírok, eszek, depis zenéket hallgatok, és sajnálom magam. Megszakad a szívem, minden üres, szürke, értelmetlen, unalmas nélküle, nincs értelme a napjaimnak, minden kilàtástalan, nincs kedvem semmihez sem rövid, - sem hosszútávon. Fáj, borzasztóan fáj, és nem értem, miért nem érdemeltem meg az élettől azt, hogy vele boldog legyek. Mit tegyek? Tudom, foglaljam le magam, de... A családom nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, alig találkozom még a szüleimmel is. A barátaim más városban találkoznak. Tegyük fel, ma este és holnap találkozom velük, vasárnap megint elmennek, én meg egyedül leszek megint péntekig, és visszasüppedek a depresszióba még jobban. Mit tehetnék? Èlni sem akarok most.

21l