Milyen fájdalmas, már már filmbe illő szakítási, elbúcsúzási történeted van?

Van valakinek olyan őszinte, fájdalmas, filmbe illő szakítási, elbúcsúzási története, ami kicsit megérintő volt, és szinte hihetetlen?

Nekem az volt, hogy nem figyeltem egy fiúra. 3 hónapig irt nekem, próbált randira (mostmár tudom, hogy randira) hivni. De mindig volt valami, vagy csak lusta voltam, egyszerűen nem tudhattam, hogy van valami a háttérben. Aztán megismerkedtem egy fiúval, összejöttünk, ugye kapcsolattipus ki került nyilvánosra - és másnap kaptam tőle egy levelet, hogy sok boldogságot kiván, szeretett volna valamit elmondani, de sajnos sose volt nekem rá ideje, pedig csak egy délutánt szeretett volna.

Ez már egy éve volt, a jelenlegi pasi rég nincs már meg, de ez majdnem mindennap eszembe jut, és néha nehéz is a tükörbe nézni. Mit állhatott ki, csak rám várt, én meg szartam mindenre...

ezt csak a hatás kedvéért irtam le részletesen, nem rólam van szó. Valakinek van hasonló, szivszoritó története?