Akinek van szeretője, nem fél a lebukástól? Hisz kicsi a világ, sok az ismerős stb (csak elgondolkoztam rajta, nem érint)

Nem vagyok ugyan érintett én sem, de biztos nem mennék bele, már csak erkölcsi meg elvi okokból sem, illetve ha szeretem a párom, nem is akarok mást. Ha meg nem szeretem... egyértelmű.

Visszatérve a kérdésre, ha mégis így történne, és szeretőm lenne, biztos görcsösen ráparáznék. Így is nap mint nap rácsodálkozom, hogy tényleg milyen kicsi a világ, nem tudok olyan emberekkel találkozni, akivel ne lenne legalább egy közös ismerősöm, pedig a fővárosban élek. Nagyon durva. Már csak egy-egy randi, találka is hosszas szervezést igényelne nálam, és nem is tudnék kellően kikapcsolni, ellazulni, végig az járna a fejemben, hogy le fogunk bukni.

Én szerető vagyok. Fél éve tart, és a tanárom.

Nem vagyok rá büszke, mert neki van barátnője, viszont, ő is és én is nagyon vonzódunk egymáshoz. A suliba ugyanúgy viselkedünk ahogy szoktunk, és suli után szoktunk találkozni, kerüljük a lebukás lehetőségét, van alibink hogy miért találkozunk.