Lányok, mi volt a legnagyobb hazugság önmagatoknak?

Persze. Egyszerűen nem akartam elhinni évekig, hogy nem érez felém, mert mást mondott a száj, és mást a testbeszéd. Rengeteg türelemmel és kitartással álltam mellette, számtalanszor belém rúgott, megbántott, de közben olyanokat is mondott, tett, hogy teljesen úgy lehetett értelmezni, akarna, ha lehetne. Aztán, amikor lehetett volna, pár hó ismeretség után elvett más valakit, aki mellett nem önmaga, tiszta papucs, de máig tartja velem a kapcsolatot baráti vonalon, mert nem tud elengedni, ahogy én sem őt.

Hazudtam magamnak évekig, mert az érzések egy dolog, de azt hittem, sőt, tudtam, milyen nagyon fontos vagyok én is neki. Máig ezt nyögöm, sosem teszem túl rajta magam egészen.