Elszúrtam, fiúk (főleg) szerintetek mi a jó megoldás?

Szerelmes vagyok egy fiúba. Közös óráink voltak délután előző évben, és mindig nagyon rendes volt velem, egész jó haverok lettünk, aztán kétértelmű megjegyzéseket tett... De én nem tudtam, hogy reagáljam le, úgyhogy nem mondtam neki csak semleges dolgokat, meg akkoriban eléggé zűrös volt minden, és nem tudtam figyelmet szentelni neki. Aztán egyszercsak elmaradozott a szakkörről, és néha mikor bementem az osztályukba kunyerálni pl. számológépet, akkor feltűnősködött, parodizálta, ahogy előadom a mondandómat, ilyenek, meg olyat is mondott, hogy "ez nem kölcsönző". Írtam év végén egy levelet annak az osztálynak, amiben túlságosan szentimentális stílusban leírtam, mennyire sajnálom, hogy kölcsönzőnek néztem ezt a drága, különleges társaságot, (poénnak szántam volna, hogy megmutassam, hogy amúgy nem vagyok depis és savanyú), de nem mentem utolsó héten, úgyhogy nem tudtam odaadni nekik.

Sokszor gondolkoztam, hogy rá kellene írnom, de mindig úgy voltam vele, hogy írjon rám ő.

Lényeg: én is tudom, hogy gőgös vagyok és hisztis, és nagyon gázos volt az elmúlt év ami rátett erre egy lapáttal, és félek, hogy egyébként bejöttem volna neki, de elszúrtam a béna stílusommal. Ha most írnék neki (személyesen csak szeptemberben tudunk találkozni), az hülyén venné ki magát? Arra gondoltam, megkérdezem, van-e szalagavatóra párja (nekem nincs), srácok ti erre hogy reagálnátok?

A másik ötletem, hogy elmondom neki (vagy leírom levélben, papírra, parfümmel, mindennel), hogy március óta szerelmes vagyok belé, de félek, hogy ő nem így érez, és bunkó lesz, vagy ami rosszabb, mindenkinek elmondja, hogy én felkínálkoztam és ő visszautasított.

Vagy csak annyit mondjak, hogy kezdjünk tiszta lappal, mert meg szeretném ismerni jobban?

Sosem voltam ilyen helyzetben, általában mindig a másik a szerelmesebb fél.

Köszi, hogy végigolvastad, mit gondolsz?

18/L