Ilyet még sose éreztem, mit tehetnék?

A helyzet az, hogy nekem még sose volt barátom, viszont sok srác tetszett már, de ilyen nagyon még soha senki. Most, hogy ezt érzem, úgy érzem életemben most vagyok először szerelmes. Másra se tudok gondolni csak erre a srácra, éjjel úgy alszom el hogy ő volt az utolsó gondolatom, reggel úgy kelek föl, hogy megint vele álmodtam és markolászom a párnámat, olyan eszméletlenül üresnek és egyedül érzem magam, konkrétan fizikailag szükségem van arra hogy láthassam, hallhassam a hangját, érezhessem a közelségét. Nekem úgy tűnik mintha talán én is tetszenék neki egy kicsit, de nem akarom elkiabálni, annyiszor gondoltam bele sokkal többet egy-egy pillantásba az életem során mint amennyit valóban jelentett, szóval nem akarok neki semmit se mondani erről, ezt már a legelején megfogadtam és rengeteg okom van rá, de azokat nem írnám ide. Szóval azt hiszem szeretem, de amíg nem vagyok 100 %-ban biztos benne, hogy ő is így érez, nem akarok bármit is csinálni. Arra lennék kíváncsi, hogy milyen dolgokat mondhatnék neki/csinálhatnék, amiből nem azt szűrné le, hogy flörtölni akarok, csak szimplán beszélgetni, közelebb kerülni barátilag?