Hosszú évek óta párkeresők! Ti mennyire vagytok türelmesek?

Már s zarok az egészre. Unom a sok sablonos pocsék dumát, hogy majd amikor nem számítasz rá meg a többi marhaság.

Már nem foglalkozok inkább vele.

párkeresőnek lenni hülyeség, erőltetett dolog. persze, egy ismerősömnek összejött már úgy, hogy mindig azt leste, kivel lehetne összejönni, és első adandó alkalommal meg is tette (de nem hiszem, hogy feltétlen szerelemből). a lényeg, hogy az ilyen általában sosem "igazi". mindenesetre bárki más, akit ismerek és nem keresett párt, annak csak úgy összejött... aki pedig erőlteti, az mindössze vergődik és találkozgat olyanokkal, akikkel nem is tudna semmit elképzelni, hiába adják le minden igényüket.

szerintem nem ennek kéne lennie egy külön célnak. legyél boldog és teljesedj ki egyedül, élvezd az életed, alakítsd a személyiséged. mert akinek erős személyisége van, az szerintem jobban vonzóbb is mások szemében (erős személyiség nem egyenlő azzal, hogy népszerűnek kell lenned). aztán vagy rád talál, vagy nem. persze ha valakivel el tudnál képzelni valamit, próbálkozz. szerintem ennyi a titka, de görcsölni nem kell rajta.

én is görcsöltem rajta és azt hittem egyedül fogok meghalni (oké, még kislány voltam, akinek nem is volt való barát), aztán tök váratlanul kialakult valakivel valami és összejöttünk és együtt vagyunk még mindig.

tehát tényleg olyan történt, amire nem is számítottam, nem is görcsösen ismerkedtem vele, csak elvoltunk, dumáltunk, sose gondoltam, hogy bármi lenne köztünk.

na, bocsi, lehet kicsit offos voltam. :D