Szerintetek szakítsak?

Tudom hogy ez nem olyan kérdés amit rajtam kívül bárki meg tudna válaszolni, de mindenki azt mondja rám hogy hülye vagyok.

Szóval randizgattam egy sráccal, nagyon kedves, udvarias, szóval tök normális. Külsőre sem rossz egyébként, szóval minden tök szuper lehetne.

Csak épp nem igazán jön be a személyisége. Olyan mint egy lány, mellette az az érzésem hogy ebben a kapcsolatban én hordom a nadrágot. Bizonytalan és nekem kell helyette mindig döntéseket hoznom.

Én amúgy is egy kicsit fiúsabb lány vagyok, már nem külsőre inkább hobbik szintjén. Pl évek óta boxolok, rock zenét hallgatok, szeretem a matekot és a fizikát és mérnöki pályán gondolkodom.

Másik dolog hogy kissé unalmas. Órákig képes a hobbijáról beszélni és nme tűnik fel neki hogy nagyon nem érdekel. Jól el tudunk egyébként beszélgetni, csak épp olyan mintha egy barátnőm lenne. Vagy egy meleg barát. :D

Idegesít hogy túl kedves, hogy nem mer (nem is akar?) nekem ellent mondani soha pedig utálom ha valaki ilyen. Mint a langyos víz, semmilyen, semleges unalmas. Nem érzek szikrát, kb fel vannak cserélődve nálunk a szerepek. Valaki azt mondta tűz és víz vagyunk.

Nos a barátaim viszont azt mondják hülye vagyok, és hogy most már igazán kell nekem egy pasi. Mert hogy sose volt még kapcsolatom 17 évesen és blablabla. De szerelmes szeretnék lenni, egy férfiasabb srácra vágyom... Hát nagy bűn ez?

De nagyon nem tudom hogy szakítsak, mivel kedvelem őt csak épp nagyon nem úgy. Nagyon lelkes, de már idegesítően rámtapad. Még haza se értem kb de már ír hogy mizujs milyen volt a napom, és minden nap ugyanazt az unalmas beszélgetést nyomjuk le a sulival kapcsolatban. Múlkor egy napig nem voltam fent Facebookon máris hívogatott hogy jól vagyok e meg nem tudom. :D

Szóval értitek mindez kb 4-5 találkozás után. Azt se tudom hogy ezt szakításnak hívják-e egyáltalán.

Mit kéne tennem? Előre is köszönöm annak aki végigolvassa, annak meg pláne aki értelmes tanácsot tud adni.