Miért mindig én vagyok az, akit elhagynak?

A kérdésedet tökéletesen megválaszoltad. Még Te magad se vagy egy egész valaki, akire úgy lehet építeni. A ragaszkodás, mások szeretetének kierőszakolása nagyon ezt mutatja, hogy még nem tudsz megállni stabilan a saját lábaidon, szükséged van rá, hogy másoktól rendszeren biztatást, támogatást, szeretetet kapj. Ez ritkán lesz szimpatikus, kezdj magaddal időt. Legyenek az életedben olyan fix dolgok, amik lekötnek, amikre büszke lehetsz, eredmények, sikerek. Ne foglalkozz másokkal, pláne ne függj tőlük. Ha rendbe rakod magad, egyedül, az újra segít magad köré vonzani embereket, és kellemesebb társaság leszel!:)

És igenis becsüld meg azokat, akik hibáid ellenére is szeretnek. Kb úgy hangzik amit leírsz, mintha suliba a klikkesedő csoportok közül Te az átlagos lányokhoz tartoznál, de nyomulnál, hogy a menő banda elfogadjon, ahová nem vagy elég jó. Azok üres barátságok lennének, tele kétszínűséggel, ha valahová beakarod tuszkolni magad, míg akik most így ahogy van szeretnének értékes részét képeznék az életednek!:)