Nagyon ráparáztam az összeköltözésre! Ez ilyenkor normális még?

8 hónapja vagyunk együtt, és mindig úgy beszéltük, hogy következő tanévben (egyetem) összeköltözünk majd, úgyis rengeteget vagyunk egymásnál, szeretjük egymást, stb.

Viszont egy elég kedvező munkalehetőség adódott mindkettőnk számára, és az lenne a legegyszerűbb, ha a munkahely közelében - másik város - laknánk.

De ez 2 hét múlva itt van!

És nem az, hogy nem szeretem, mert nagyszerű férfi, és el tudnám képzelni, hogy 10 év múlva a közös gyermekünket tartja a karjában, de jelen pillanatban frászt kapok a gondolattól, hogy MINDEN EGYES NAP vele legyek, reggeltől estig (persze munka előtt / után ).

Nem értem magamat, hogy miért, mert nem vagyok az a nagy eljárogatós, meg tényleg szeretem is a barátomat, de mégis minden porcikám tiltakozik ez ellen. A következő tanév olyan kényelmesen messzinek tűnik még most is, de ez a 2 hét... És olyan rossz, hogy Ő meg már tervezi, hogy milyen jó lesz nekünk együtt lakni.

Normális egy ilyen szintű pánikolás ilyenkor?

Hozzáteszem nekem ő első kapcsolatom, neki én sokadik...