Biztos vagy benne, hogy aranyos, tisztelettudó, rendes, önzetlen srác vagy, akit kikosaraznak a nők?

Már annyi élménybeszámolót olvastam itt az elkeseredett, kikosarazott fiúktól, hogy ha megengeditek én is megosztom a saját sztorimat a „kedves, rendes, aranyos, jószívű” fiúismerőseimről.

Az egyetemen az egyik előadáson beültem egy srác mellé, nevezzük csak Daninak. Mivel az előadás marha unalmas volt, ezért beszélgetést kezdeményeztem Danival, hogyan megy-e neki a szak, szereti-e, mik a tervei a jövőre nézve. Erre azt válaszolta, hogy nem tudja miért jött ide, csak azért jelentkezett ide, mert úgy tudta, hogy könnyű szak, és csak legyen már neki valamilyen diplomája… Az ilyen felfogású emberek eleve nem szimpatikusak nekem, de azért természetesen ennek nem adtam hangot, aztán más témákról kezdtünk dumálni.

Nem kellett neki negyed óra sem, már elkezdte ócsárolni a nőket, hogy mekkora szégyenek a mai nők, mert ő már régóta próbálkozik, de a nőket nem érdeklik a belső értékek, csak akkor rúghat valaki labdába, ha magas, helyes, és kigyúrt izomállat, bunkó akinek milliós órája van és sportkocsija és hogy ő még nem is a szép lányoknál próbálkozik, hanem az átlagos, visszafogott nőknél. Megkérdeztem Danit, hogy próbálkozott már-e valakinél, aki a szaktársunk. Megnevezte azt a bizonyos „átlagos” lányt és konkrétan leesett az állam, mert szinte ő volt a legszebb lány az egész évfolyamban. 175 cm magas lány, fenékig érő szőke haj, mindig erős smink és divatos ruhák. Nem volt a barátnőm, de ismertem a lányt, nagyon aranyos és kedves mindenkivel, gondolom Danival is ilyen volt és ő félreértette a jeleket, mert elkezdte ott nekem szidni, hogy megkérte, hogy korrepetálja a csaj őt az egyik tárgyból és a lány belement, de mikor elhívta randira, akkor meg elutasította. És lehazugribizte nekem azt a lányt, meg hogy mennyire megalázta őt, mert a csaj igazából nem a legjobb abból a tárgyból és le kellett volna esnie neki, hogy nem azért kéri meg, hogy segítsen, mert nem tud valamit, hanem mert akart tőle valamit és most átment hozzá és fizetni kellett a csajnak az órájáért, de így meg elpazarolt pénz volt és a csaj csak kihasználta őt. Idézem őt: „ha tényleg felkészítés kellett volna, akkor nem a hülye libát kérem meg, hanem valamelyik évfolyamelső élet nélküli droidot”

Itt már kerekedett rendesen a szemem, de azért tovább érdeklődtem, hogy most van-e kiszemeltje. Természetesen megnevezte a második”átlagos” legszebb lányt. Nagyon törékeny termetű, de természetes nagy mellű, aranyos mosolyú, gyönyörű kék szemű barna, göndör hajú lány. Mivel az a csajszi a barátnőm volt és már nagyon rég ismertem, ezért egyből rávágtam: „De hát neki van barátja évek óta” Erre Dani: „Igen, tudom, hogy van barátja de láttad már, hogy néz ki? Tiszta nyomorék az a gyerek. Ezerszer jobb vagyok, mint ő, elhódítom a csajt tőle”. Csak magamban jegyeztem meg, hogy mivel a lányt meg a barátját is régóta ismerem, nagyon jó elvannak ketten, és olyan jó emberrel, mint a barátja ritkán találkozok. Igaz, hogy gyúr és módos családja van, de ő maga tüneményes ember, akinek rengeteg hobbija van, amit szenvedéllyel csinál és nyaranta a barátnőjével mindig önkéntes munkákat vállalnak el.

Körülbelül itt hagytuk abba a beszélgetést és egy hónap múlva megkérdeztem, hogy mi újság. Az előbbi göndör lányt is elkezdte szidni, hogy elkezdett ráírkálni és normálisan válaszolt a lány, de mikor elhívta bulizni, akkor a csaj valami ócska kifogással mindig előállt, hogy ne kelljen elmennie. Természetesen ő is megkapta r!banc jelzőt.

Kérdeztem, hogy most alakul-e mással valami és erre azt mondta, hogy van egy csaj, aki most szerelmes belé, de nem tudja, hogy összejöjjön-e vele, mert nem annyira vonzódik hozzá, mert elég előnytelen a külseje és szerinte túl komolyan veszi tanulás. Kértem, hogy mutassa már meg nekem azt az „átlagon aluli” csajt és hát szerintem már kitaláltátok a csattanót, tök szép és kedves arcú lányról volt szó, igaz, hogy nem olyan szép, mint a fenti kettő, de szerintem még így is szemrevaló lány volt, csak nem öltözködött olyan kihívóan. Mivel együtt sétáltunk, ezért megkérdezte, hogy meghívhat-e egy fagyira. Eléggé éhes voltam, ezért belementem.

Pár hét elteltével összefutottunk egy buliban és elkezdett rám nyomulni. Elutasítottam kedvesen a közeledését, ő meg erre teljesen kifakadt és ott lehordott mindennek, hogy én is csak egy aljas, álnok kígyó vagyok, akinek a rosszfiúk kellenek és az aranyos, tisztelettudó, kedves fiúkat meg földbe döngölöm és hogy én mennyire megaláztam őt, amiért ilyen bunkón lepattintottam. Azt sem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.

Ezek után szerintem joggal kérdezem, hogy minden „aranyos, rendes „ fiú, „aranyos, rendes”?