A barátom abszolút nem bókol. Miért?

Még mielőtt a netagív emberkék előbukkannának, elmondanám, h nem vagyok az a fajta csaj, aki elvárja egy pasitól, h éjjel-nappal őt istenítse, "Drágámnak, Szívemnek" vagy "Egyetlenemnek" hívja. NEM! Ez tényleg nem hiányzik. Az zavar, h abszolút, semmi bókot nem kapok tőle. Ha veszek egy új ruhát és megmutatom neki magamon, akkor már örülhetek neki, ha annyit mondd rá, h: "Jó!". Tényleg nem igénylem, h áradozzon rólam a másik, de néha jól esne, ha azt mondaná, h "milyen szép vagy", vagy valami ilyesmit. Pár hónapja vagyunk csak együtt, jelenleg otthon van betegállományban és heti 2x én járok hozzá. Már azzal is beérném, ha azt mondaná, h "hiányzol" vagy, h "hiányoztál", de semmi ilyen. Folyton a "férfi büszkeségre" fogja és sokszor ezmiatt jogosan kételkedek abban, h tényleg szeret-e vagy csak beéri velem és azért vagyunk együtt... Mert még a szeretlek se hangzott el... Ez miatt rengetegszer hullámzik a hangulatom, de ő ezt sem veszi észre, pedig ha neten írunk akkor már a vak is látná, h valami bajom van. De ő... SEMMI. Tudom, h férfiaknál nem lehet utalgatásokkal elérni dolgokat, de mégis. Azért a férfiak is észreveszik ha a másikat valami bántja. Mit tegyek? :( H tudnám ezt vele megbeszélni? Félek, h ha ezt elmondom neki, akkor csak azért fog kedveskedni, mert én "reklamáltam"...