Miért emelik piedesztálra az átlagos vagy csúnyácskább nőket, mert állítólag jobb a személyiségük? Miért gondolják az emberek, hogy a jó külsőhöz csak rossz belső társulhat és fordítva?

A jó külsőhöz rengeteg rossz belső tulajdonság párosul, nézzünk csak néhányat:

Jó külső >>> több befektetett munka, és több az elismerő visszajelzés >>> egyre nagyobb önbizalom >>> sokan átesnek a ló túlsó oldalára >>> nagyképűek, beképzeltek, lenézőek lesznek >>> személyiségtorzulás.

Jó külső >>> "miért kezdeményezzek én, ha minden ujjamra 10 pasi jut, majd én válogatok kedvemre" >>> sok hapsi esetén a legjobb tulajdonságok összeválogatása >>> egy nem létező ideállá összegyúrása >>> teljesíthetetlen elvárások >>> személyiségtorzulás.

Jó külső >>> nagyobb sansz az egoizmusra, nárcisztikus személyiségzavarra >>> megváltozni nem akarás, "én így vagyok tökéletes"-szemlélet >>> "alkalmazkodjanak hozzám, fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok"-szemlélet >>> személyiségtorzulás.

Jó külső >>> "nekem csakis a legjobb pasi jár"-szemlélet >>> ismerkedésnél általában azonnal a hibákra utaznak ezek a nők >>> sokan tesztelnek is >>> játszmázásokba, taktikázásokba beleőrülés >>> személyiségtorzulás.

Jó külső >>> még több ember számára megfelelési kényszer >>> hazudozásra való hajlam >>> személyiségtorzulás.

Jó külső >>> automatikusan horribilis elvárás az egzisztenciát illetően >>> "jó csaj vagyok, nyaranként Ibizán a helyem, mert nekem ez jár egy pasitól"-szemlélet >>> ha nincs nyaralás, akkor bosszúból megcsalásra való hajlam >>> személyiségtorzulás.

Jó külső >>> azaz aduász kártyalap a pakliban, ugyanis "rettegjen csak a pasim, hogy bármelyik másik férfi miatt otthagyhatom"-szemlélet >>> megcsalásra való hajlam >>> személyiségtorzulás.

Na ezek miatt nincs szükségem a szép nőkre. A szép arcú, bombatestű nők 99%-a ilyen.

Erre több meglátásom is van:

Egyrészt a többség számára az átlagos (vagy általad csúnyácskának, általunk átlagosnak vélt) nőkre van esély, így jobban jár az ember, ha eleve ezt a típust keresi, és csorgatja a nyálát egy igazi topmodellre, közben pedig "beéri" egy átlagos lánnyal.

A másik megjegyzésem, hogy kétféle csinos lány van. Az egyik természetesen csinos, ők az abszolút ideálisak, a másik pedig az a lány, aki akár csinos természetesen akár nem, de látszik rajta, hogy gigantikus mennyiségű munkát öl magába a ruházkodástól a fodrászon, sminkesen, szoláriumon át, az ilyen típusú nőknél viszont tízből kilenc esetben jön valamilyen furcsa személyiség torzulás is, akinek az a legfontosabb, hogy éppen passzol e az outfitje a sminkjéhez, vagy megcsináltassa e az ajkait vagy sem, az ritkán áhított a normálisabb pasik körében.