Úgy érzem túl sokat van a családjával a párom, mi erre a megoldás?

Ha minden hétvégén hazamenne, mert hiányoznak a szülei és semmiért nem hajlandó lemondani a hazautazást na akkor kezdhetnél panaszkodni, hogy nem tud elszakadni. De amiket leírtál szerintem még nem problémás dolgok.

Nekem majd 30 éves a barátom, de mindennap beszél az anyukájával illetve az öcsével telefonon. (általában mikor jön haza, egy óra az út, simán belefér, de van amikor már itthon vonul el néha félórára telefonálni) Az öcsével kicsi a korkülönbség köztük így a legjobb barátja gyerekkora óta, eszembe se jutna elszakítani őket. Aludt már nálunk az öccse, programot is tervezünk ha sikerül egy városba kerülni. :) (200 km-re költöztünk munka miatt, így nehezebb a találkozás)

Én is szeretek vele kettesben lenni, de ahogy ő se hisztizik ha havonta egyszer-kétszer anyámmal maratoni telefonálást folytatok (nálunk ilyenkor 2-3 óra csacsogás van), így szerintem nekem sincs jogom, hogy amiatt hisztizek, hogy ő meg naponta beszélget 10-20 perceket. Más az igényünk a kapcsolattartásra. Haza ő is meg én is kb félévente megy haza (a családjaink is messze laknak egymástól, 150 km, de legalább az ország azonos térfelén:) ), van amikor együtt megyünk, pl karácsony és van amikor külön, pl születésnap előtt vagy csak úgy.

Megértelek, lehet, korai volt még neki az a lépés.

Nálunk még ennél is rosszabb volt a helyzet, mert már amikor gyerekünk is lett, akkor is anyuci-pici-lányaként egy csomó dolgot vele beszélt meg inkább.

A családja egyszerűen nem engedte felnőni.

Már külön élünk - ne is a távollétére figyelj, hanem, hogy te vagy-e neki az első?

Ha nem, hát baj van.

Engem anno a volt párom azért hagyott el, mert bejelentettem, hogy a szüleimmel közös ház építését tervezem és nem kértem ki az Ő véleményét. Anno azt mondta, hogy gyerekesen viselkedem....el is köszöntem tőle nyomban. Igenis ragaszkodom a szüleimhez akik pont elérték azt a kort, hogy bármikor lerobbanhat az egészségük és gondoskodni kell Róluk....nem hagytam magam érzelmileg zsarolni, hogy választanom kelljen. Mindenkinek van egy értékrendje amit a partnere vagy elfogad vagy továbbáll, ezen nem lehet változtatni, max időlegesen felborítani.

Gondolom Veled esténként nem negyed órát foglalkozik a partnered, ne légy önző, Rád is sor fog kerülni!!!

37F

"5" reagálva

Nem voltam elég pontos....nem egy háztartásról gondoltam, hanem teljesen külön bejáratú, szeparált ikerházról.

Mivel nem költöztünk más városba, sőt még más kerületbe sem, ezért nem hatott meg a nyivákolása. Nem mellesleg a leányzó a saját lakásomban lakott Velem korábban is, szóval nem Én kényszerítettem arra, hogy összeköltözzön velem.

Abban igazat adok Neked, hogy a vásárlás előtt nem kértem ki a véleményét, de jelen esetben a szüleim véleményét előbbre tartottam....mivel nagyrészt az ő pénzükből történt az építkezés.

37F

Keress barátokat. Neki láthatóan sokkal jobb, bizalmasabb a kapcsolata a családjával, mint neked. Ha nem irányítja őt a családja, akkor nincs semmi baj neki a velük való kapcsolatával.

Ha neked nincs ilyened ennyire, akkor te inkább barátokkal tölts időt.

Őszintén szólva, nem igazán értem, hogy mi a problémád. Attól még, hogy összeköltöztetek, a családja ugyanúgy a családja marad.

Szerintem az nem normális, hogy havi egyszer sem akarsz hazalátogatni. Én hetente hazamegyek, párom anyukáját is látogatjuk heti egyszer. A testvérem minden szünetben nálunk tölt pár napot és naponta beszélek anyukámmal telefonon, a húgommal meg szinte egész nap kapcsolatban vagyok neten keresztül.

Persze kellenek a közös programok is, de meg kell értened, van aki jobban ragaszkodik a családjához, mint te, és szerintem a barátod még a normális kategóriába esik.

Szerezz barátokat, attól még, hogy együtt vagytok, nem kell mindenki mással megszakítani a kapcsolatot.