Miért van ekkora pechem a férfiakkal?

Épp a napokban akartam kiírni egy hasonló kérdést. Én egy valódi kapcsolatig sem vagyok képes eljutni, noha nagyon sok pozitív visszajelzést kapok magammal kapcsolatban külső-belső szempontból egyaránt. Mindig nagyon szenvedtem ezektől az ellentétektől.

Mostanság kezdek rájönni arra, hogy valószínűleg nem a megfelelő embernek szentelek figyelmet. Ebben nagy segítségemre volt egy film, ami egy - mondjuk ki - nyomorék költő életútját mutatta be. Én pedig, bár nem kifejezetten rajongtam érte ezidáig, majdnemhogy olyan érzésekkel telítődtem, mint amikor valaki felkeltette az érdeklődésemet, olyan "jaj, de megölelném". Nem tudom, hogy ez szánalom-e, vagy éppen szeretem a megmentőt játszani, de úgy gondolom, az ilyen embereknél senki nem érdemli meg jobban a szeretetemet, hogy egy ilyen embernek lehet a leginkább rám szüksége.

Aztán persze kiderül, hogy nincs, mert mondjuk pont a kapcsolatoktól retteg. És hiába mondja el nekem szépen, hogy nem akar tőlem semmi többet, fel nem tudom fogni ép ésszel, hogy miért, amikor egyrészt mások nem győznek udvarolni, másrészt pedig időnként ő is a mérhetetlen csodálatát fejezi ki irányomba.

Valaki tehát hazudik, így pedig képtelen vagyok bárkiben is megbízni.

Én tehát általában az ilyen csöndes, köznyelvben csak pszichopatának csúfoltakhoz vonzódom általában. Aki nem ilyen, az vagy tahónak tűnik, vagy eszméletlenül ostoba.

Nővel is volt már kapcsolatom egyébként, az egészen jól működött, leszámítva néhány rutintalanságtól származó hibát, amit vétettem, meg egy hiányzó hímtagot, mert hát senki nem hagyta szó nélkül.

Kíváncsi lennék, hogy nekem vannak-e túl nagy elvárásaim, esetleg valamely bennem rejlő hiányosságot vetítek-e ki a másikra, vagy a korábbi rossz tapasztalatok, a határozott, erős apa képének majdnemhogy teljes hiánya okozza-e ezt a nagy dilemmát.

Idővel biztosan rájövök, mint sok minden másra is. Szerencsére házasodni még ráérek egy kicsit. Azt bánom csak, hogy ennyi, valamilyen szempontból fantasztikus embertől kellett megválnom, mindegy is, hogy milyen módon. Jó dolog a másik szemszögéből is megvizsgálni a világot.