Szakítani akar. De annak ellenére, hogy kértem, hogy ne tegye, elment a város másik felébe kiváltani a gyógyszerem. Kértem, hogy ne. De miért? Mert számomra nem életmentő ez a gyógyszer, csak egy kis nátha az egész.

Azt is hagyja, hogy megöleljem.

Lehet tévesen reménykedem, de úgy érzem, hogy most azt várja, hogy lenyűgözzem, odategyem magam. És megbocsájt. Mert azon vesztünk össze, hogy nagyon megsértettem.

Csak hát ugye ez most napokig nem fog kiderülni, mert ágyban fekszem betegen, így meg nem igazán lehet mondjuk elsétálni vele meginni egy bort, vagy valamit.

Hát igen, de csak úgy nem tudok bocsánatot kérni, hogy náthásan alsógagyában odaállok, hogy "bocsánat"

Ahhoz minimum el kéne hívnom, kéne virág, egy pezsgő, normális ruha, ahhoz még kell pár nap, fel kell épülnöm.

Utána megpróbálhatom megcsókolni vagy csak miután megittuk?