Történt már ilyen veletek?

Amikor ti magatok sem tudtátok, hogy mit akartok igazán, de nem csak egy adott pillanatban, hogy legyen-e kapcsolat hanem mondjuk hosszú távon, hogy mi az ami miatt nem akarnátok egyetlen kapcsolatot sem, de lehet például munkára vagy iskolára is vezeti ezt a dolgot. Aztán pedig, ha már hoztatok egy döntést, megbántátok vagy inkább azon gondolkoztok rengeteget, hogy ó miért nem a lehetőséget/dolgot szakmát választottam. Történt ilyen esetleg? Egyszerre akár több dolog is ami befolyásolhatta, hogy döntést és egymásra épültek azok a dolgok amiről dönteni sem igazán tudtál?

Azért kérdezem, mert én valami ilyesmit érzek. Hogy jó szakot választottam-e, hogy jó jövőt terveztem-e el magamnak, mert kitudja, hogy mi lesz ebből 3-4 év múlva ha vége lesz a tanulmányoknak. Valamint, hogy vesztegettem-e el lehetőségeket egy kapcsolatra amit szerettem volna másikra pedig többet szántam. Mintha pont egyszerre történt volna minden ilyen döntés és hülye gondolatok kavarodnak bennem.

Lehet, hogy kicsit értelmetlen, meg talán bolond is vagyok, de rám mindig is jellemző volt, hogy mindent túlgondolok, mindenem többet töprengek, mint kellene. Számomra mindig csak a győzelem volt elfogadható, néha napokat gondolkozom azon, hogy az edzésemen a sok száz ütés közül valamelyiket, miért rontottam el, lehetett volna enyém is a pont ha jobban csinálom és én ezeket a kis hibákat is kudarcnak élem meg néha.

Szerintetek?