Ha szeretem az egyik tanárom óráit, szeretem emberileg, boldog vagyok ha vele lehetek az még nem szerelem, ugye? Elég irreális lenne, mert vagy 20 év korkülönbség van köztünk és nem is vonzó. De akkor mi ez a nagy szeretet?

Nem tudom hány éves vagy, de a fősulin nekem is volt ilyen.

Amikor úgy érzed, hogy az az illető annyi pluszt ad neked, hogy alig várod az óráit, alig várod, hogy lássad, hogy köszönj neki.

Nekem három ilyen tanárom volt, akitől egyaránt rettegett a fél évfolyam, de ennek ellenére én nagyon szerettem őket. Mert tudnak és ezt a tudást át is tudják adni. Mert olyan átéléssel beszélnek a szakterületükről, hogy az embernek eszébe sem jut, hogy feladja a küzdelmet.(Ugyanis a vizsgájukon ők voltak a "Véres Bárók")

Lelkesítenek, segítenek, mutatják az utat, hogy te is egyre jobb legyél azon a szakterületen, kritikusak, szigorúak, ugyanakkor emberségesek.

Igen, talán a tisztelet kifejezés a legjobb rá.

olyan korlátolt emberek vannak

hogy az már fájdalom.

egyikőtök sem tudja elképzelni ezeket?

én szerelmes vagyok az egyik tanárnőmbe,és?

kinek mi köze hozzá? még ő sem tud róla.

minek mondjam el? úgyis ehhez hasonló

válaszokat kapnék mindenkitől!

kevés az intelligens, sok a hülye. tipikus

"nem is vonzó."

jaj istenem.. :D már megint ez?

neked az vonzó cső!! ennyi :P

Ha egy kicsit is gondolkoznál, felnőtt emberi ésszel, és tiszta szívvel, tudnád, hogy ezek mind nem számítanak!

Ha őt szereted, szeresd őt! Én is sokszor megütöttem

a bokámat, mert nem olyan voltam, amilyet elvártak volna,

tökmindegy miről volt szó! Hihetetlen!

Ha mindent elvárások alapján nézel, elárulom, a büdös

életbe nem leszel boldog, hibák sajnos vannak, értem se jön a herceg fehér lovon, hééé.. ébresztőőőő.... sajnos tudni kell elfogadni a hibákat... nem lesz minden tökéletes, ahogy kegyed elképzeli... tudom, mert én is ilyen voltam!