Barátnőm apja nem képes elfogadni. Mit tudnánk tenni?

Mióta is vagytok együtt?

Én 2,5 évig hallgattam mire barátom anyukája megbékélt. Azt is azért mert a barátom kiállt mellettem, mindig megvédett és ha otthon az anyja miattam veszekedett vele, akkor mintha meg se hallotta volna fogta magát és lejött.

Számtalanszor próbáltunk vele beszélni, de mintha a falnak mondanánk a szavakat. Őt akkor az zavarta, hogy én 16 vagyok, a barátom pedig akkortájt töltötte a 19-et. Amúgy 2 és fél év van kötünk korilag.

Olyanokat mondott, hogy a barátom majd meg fog csalni (mert őt megcsalta a férje, szeretőt is tartott, mivel folyton csak veszekedett vele, :(...).

Én is összevesztem vele párszor, mag azt kezdte észrevenni, hogy a barátom egyre távolabb kerül tőle.

Aztán észbe kapott és leszokott a parancsolgatásról, mert a barátomat alig akarta hétvégente átengedni. Minden alkalomkor mikor át akart jönni az baj volt.

Az idő múlása is közre játszott, meg az, hogy én már 19 vagyok, barátom lassan 22 és se ő sem én már nem vagyunk gyerekek.

Az utolsó egy évben rendes, csak néha jön rá a veszekedhetnék, de akkor sem én vagyok már a fő téma, hála az égnek.

A múltkor pl. mikor suliból jöttem pénteken és mentem át a barátomhoz, akkor az anyukája csinált egy bögre teát mire odaérek, mert kint hűvös volt, esett az eső és meg is áztam kicsit.

Ahhoz képest, hogy régen minden áron szét akart minket szedni, most vannak kedves gesztusai, és én sem gondolom, hogy rossz ember lenne. Gondolom azt is belátta, hogy a barátom mellettem boldog és meg egy tisztességes lány vagyok, csak ehhez idő kellett.

Bocsi, ha hosszú lett.

Szóval azt tudom javasolni, hogy kitartást és semmiképpen ne add fel. Az összeköltözés meg nem a legjobb ötlet még, szerintem várjatok, a barátnőd még fiatal. 1 évet csak érettségi után, vagy legalább annyit még egy kicsit lenyugodnak a kedélyek és eltelik egy kis idő, hogy még jobban hozzászokjanak a helyzethez, hogy ti együtt vagytok.

A korkülönbségről meg annyit, hogy az unokahúgom és a férje között 8 év korkülönbség van, és mégis boldogok, sőt van egy 4 éves kislányuk is, úgyhogy ez nem akadály és az a 6 év nem is sok.

Sajnálom a helyzetet, de tényleg kár lenne ezért szétmennetek.. Köztem és a párom között öt év van (én 21, ő 26), de mindig érettebb voltam sokkal, tehát ez sosem volt probléma.

Az apa valószínűleg kicsit félti a lányát, de majd elmúlik.. Idővel rá fog jönni, hogy rendes srác vagy és mindent megteszel, amit csak tudsz azért, hogy ő és ti boldogok legyetek.

Kicsit én is korainak érzem az összeköltözést.. Neki is új lesz minden, egyetem, új közösség, stb.. Kicsit éljen egyedül vagy a barátnőivel, ne essen rögtön bele a közepébe. Ha jómódú családban él, ki fogják fizetni neki az albérletet. Jó dolog az együttlakás, de egészen más érzés. :) Éljetek, szeressétek egymást, és szépen lassan jön majd a többi. :)

3#

Én eleve azt tartottam korainak, hogy a lány elköltözzön otthonról és magáról kelljen gondoskodnia suli mellett, még ha anyagi hátteret biztosítanak is neki.

Ha így is, úgy is elköltözne, akkor érettségi után (addig van jó néhány hónap) simán összeköltözhetnétek. Viszont szerintem mindenféle költözés még felesleges. Várjatok még, de ha majd elköltözik nem kell először barátnőkkel vagy egyedül elköltözni. Ha elköltözik tegye veled, de ne most.