Ez most a szeretethiány egyik jele lenne?

Sziasztok!

Éjszaka olyan álmom volt, amitől ébredéskor elment a kedvem az egész naptól egyből.

A lényege az volt, hogy összetalálkoztam egy lánnyal, akivel első nézésre tudtuk, hogy összetartozunk, az első ölelés olyan volt, mint akik évek után találkoznak újból, majd addig pörögtek az események, amíg már az esküvőnél tartottunk. Ami fura, hogy úgy ébredtem fel, hogy minden érzés bennem maradt, kerestem reggel a lányt, és annyira hiányzott, mintha egy olyan személyt hiányolnék magam mellé, akivel évek óta együtt vagyok.

Egy ideje egyedül vagyok már, de sosem volt ilyen érzelemmel teli álmom még, sőt általában nem is emlékszem rájuk. Ennyire megviselne legbelül a magány? Mert alapból nem bánkódom azon, hogy most épp nincs senkim, sőt, vannak céljaim, de ezt a reggeli ébredést nem tudom azóta sem hova tenni.

29F