Van itt valaki akinek a párja észrevehetően, esetleg zavaróan butább nála? Mennyire nehezíti ez meg a kapcsolatotokat?

8 hónapig jártunk. Egyetemre jártam, sokat tanultam. Ő nem akart tanulni, rá nem tudtam venni. 3 műszakozott egy gyárban. Együtt is laktunk. Próbáltam motiválni de nem sikerült. Én elfogadtam őt így. Aztán egy nehéz nap végén, mikor éjjel kaját főztem, és mellette tanultam, megérkezett, megette a kaját, ránézett az egyik lapomra, és nagyon elkezdett hüledezni, hogy miket tanulok, meg Jesszus így meg úgy. Egy arányszámítás volt a papíron, általános iskolai matek szint. Akkor kezdtem el elgondolkodni azon, hogy jó lesz-e ez így. Nem volt jó. Olyan társat szerettem volna, akivel közös témánk az is, ami szakmailag érdekel. Nem azt mondom, hogy egy helyen dolgozzunk, de azért amikor valaki pl. orvos akar lenni, a másik ne ájuljon el azon, hogy ha 3 ember 5 csokit eszik meg, akkor 5 ember hány csokit? Érted...

Csúnyán hangzik, de túl nagy volt a szakadék közöttünk. Más gondok is voltak, de ez is egy jelentős probléma volt.

Nekem két diplomám van, a páromnak meg 8 általános. Viszont nagyon kedves, szerethető személyisége van, és kiválóan megvagyunk már sok éve.

Az előző partneremnek szintén két diplomája volt (együtt jártunk egyetemre), de tizedennyire sem volt jó kapcsolat.

#1

8,333333(végtelen tizedes tört.) :D

Az iskolai végzettség csak egy dolog. Nekem sincs szakmám (még), de nehéz olyan nőt találni, aki mellett figyelnem kell, aki megtud fogni egy nehéz kérdéssel, mondhatni furfangos, okos, vág az esze... Pl ha utalásokat teszek valamire, ironikus , szarkasztikus vagyok azt kevesen értik, fogják fel elsőre, de lehet hogy csak rossz embereket fogtam ki eddig.

A kérdésre válaszolva: Nem jönnék össze olyan nővel, aki nem ér fel hozzám, mert baromira zavar ha valaki tudatlan, nem tud hozzászólni semmihez, sőt, én szeretem hogyha egy picit túl is szárnyal. :)

Mindkettő tesómnak ilyen palija volt/van. :D

Ők ahogy észere vettem hozzájuk butulnak/butultak, nem akarnak előrébb lépni lent ragadtak a sárban. Egyik a tanulmányait hagyta ott már a végénél, vége volt a sulinak és már csak vizsgázni kellet volna mennie. De ő nem ment el. Másikat meg bekorlátozza párja van érettségije jó szakmája, de nem engedi benne dolgozni, mert még a végén emberekkel beszélne és ezt a párja nem akarja, így maradt neki a gyár. Meg mindig a seggébe lóg, és telefonálgat utána, ha nem veszi fel 1-2 csörgés után a telefont számon kéri hogy "miért nem tudod felvenni mit csinálsz, hol vagy?", ide beterpeszteti a 3,14csáját, összeszedegeti a cuccokat, meg a hülyeségeit kell hallgatni mint pl. "a kávéban sok a koleszterin." Az utasszállító gép hangsebességnél gyorsabban megy." Eljátssza hogy ért mindenhez közbe meg, sötét mint az éjszaka. Meg összevissza kamuzik.

Nem a saját példámat hozom fel, hanem a legjobb barátomét. Tudni kell róla, hogy baromi magas iq-val rendelkezik és nem is olyan rég összeszedett egy nőt. Egészen találóak voltak sok mindenben, míg a végén kiderült, hogy a csajszi cipő mérete egyezik az iq-jával. Olyan dolgokban botránykoztatta meg szegény embert, amitől még én magam is sírni tudtam volna. Ráadásul könnyen átverhető, kimondottan naív személyről beszélünk, pedig idősebb volt a barátomnál, egy évvel, vagy talán kettővel, nem sokára a harmincat érinti.

Nem is bírták sokáig összesen 2,5 hónapot. Nem lehetett felhúzni köztük semmilyen témát magaslatokba, csupán mindig csak a mellébeszélés ment olyan témákról amik nem is érdemesek arra, hogy szóba jöjjenek.

Két ilyen pasim is volt, és mondhatom, hogy az intelligenciabeli különbségek nagyon hamar kiütköznek, és nehezen tolerálhatók.

Az egyik exemmel olyan fél évíg bírtam, ő tényleg sötét volt, mint a föld, nem is kezdett magával nagyon semmit, kőművesként dolgozott, és nagyon okosnak képzelte magát esténként, amikor a haverokkal sörözött. Volt pár dolog, ami mindkettőnket érdekelt, ezekben esetleg még kicsit tájékozottabb is volt, de ezek nem releváns, való életbeli témakörök voltak, inkább mindenféle zagyvaság az űrlényekről meg ilyesmiről. Sztorizgatni egy ideig jó volt, de ennyi. Szerintem csak azért bírtam fél évig, mert hetente max 3szor találkoztunk.

Egy másik exem esetében ez nem volt ennyire szembeötlő különbség, és nála nem is az intelligencia, inkább az érdeklődés hiánya volt zavaró. Volt egyetlen egy témakör, amihez nagyon értett, minden könyvet a témában megvett és azt olvasta, ami tök jó, hobbinak, de mivel különösebb gyakorlati haszna nincs a 60as évekből származó amerikai autók különböző ismeretének, merthogy se nem autószerelő, se nem gyűjtő vagy ilyesmi nem volt, ezért ez tényleg kimerült a hobbiban. És ezen kívül tényleg semmi nem érdekelte. Egyetemre járt, büfészak, azon is bukdácsolt, mert nem érdekelték a tárgyak, és tanulni sem volt hajlandó. Bár a butasága jellemzően nem a tárgyi tudásának hiányában jelent meg, hanem a jövőről való elképzeléseiben, a problémamegoldásaiban. Még ha működőképesek lettek volna a módszerei, de nem, és ennek ellenére is azokkal próbálkozott és ugyanazt folytatta állandóan.

Utóbbi esetben nagy volt a szerelem, és annyira nem volt szembeszökő a dolog, de miután már elszállt a rózsaszín köd, nagyon zavaró volt, és igen, elég sokban megnehezítette a kapcsolatot.

Azért, elég nehéz úgy tisztelni és nagyra becsülni a párod, ha közben butábbnak érzed magadnál.