Együtt maradnátok egy olyan sráccal aki labilis érzelmileg és gyakran nem tudja irányítani az érzéseit?

Nem is kezdenék párkapcsolatot ilyen habitusú emberrel.

Bele se kezdenék. Barátként esetleg támogatnám, feltéve, ha hajlandó megfogadni a tanácsokat. Van egy kis rokonom, még tini, érte pár trauma és pánikrohamai vannak.

Hát én ilyen vagyok, de ügyesen titkolom, mélyen hallgatok róla, és a tapasztalataim alapján ezt nagyon jól is teszem, az itteni válaszok is ezt erősítik meg, hogy jobb ha magamban tartom a fájdalmaimat. Sajnos elég sokat bántottak általános meg középiskolában ,mer én voltam a legkisebb meg a legvékonyabb. Tény hogy azóta megnőttem és edzettem s már jól nézek ki, de a személyiségem ugyanolyan maradt. Érzelmileg labilis és nagyon érzékeny vagyok, sokat sírok, de nem mutatom ki, hanem belül magamban sírok, illetve ha egyedül vagyok akkor hangosan is szoktam bőgni, meg hagyni hogy a könnyeim csorogjanak. Több csajjal is összejöttem már, mert egy flegma álarcot vettem föl előttük, de mindegyikkel csak rövid ideig voltam együtt, mert ezt hosszútávon nem lehet megjátszani. Mindenesetre annyiból jó volt, h így legalább nőtt az önbizalmam, igaz , h nem sokat ,de egy kicsit, és már haladok szép lassan a stabilitás felé, már egyre kevesebbet sírok, lassan olyan jól el tudom játszani a laza, flegma ,kiegyensúlyozott, vagány, boldog embert, h kezdem én magam is elhinni, h olyan vagyok.