Normális, ha annyira szeretem a párom, hogy nem bírnék élni nélküle?

Az nem normàlis,hogy nem élnél nélküle.

Ès ha majd egyszer születnének gyermekeitek és ne adja Isten elveszìtenéd egy balesetben?Te is meghalnàl?

Mindenki nélkül tudni kell élni és nem halnàl bele. Csak ìgy érzed.Mert szereted.

"Tudnék nélküled élni,de nem akarok"

"Nem akarok olyan Vilàgban élni,ahol Te nem létezel"

Gyönyörű idézetek és nem szürreàlisak. Fogalmazz inkàbb ìgy.

Nem, nem normális és tényleg kiszolgáltatott helyzet, amivel a másik visszaélhet. Pontosabban te magad szolgáltatod ki magad neki. Mert mi történik ilyenkor? Attól való félelmedben, nehogy elveszítsd, lemondasz a saját igényeidről, meg akarsz neki felelni. Feladod önmagad. Ez hosszú távon megmérgezi a kapcsolatot, és - ördögi kör - pont emiatt fogod elveszíteni.

Szóval az egészséges az, amikor úgy szereted a párod, hogy neked is jó legyen, és nem függsz tőle.