Nektek mennyire számít a párotok helyesírása?

Régen még az apróbb hibákon is fennakadtam, és már akkor kiesett az esélyes státuszból. Én általánosban megyei első helyezett voltam, eléggé allergiás vagyok a helyesírásra.

Később ez kikopott, mostmár csak a súlyosabb hibák zavarnak, egy vesszőtől már nem megyek falnak. Ma pl a barátomra szóltam rá, mert kályha helyett kájhát írt. Ez már veri a biztosítékot. De a rövidítéseket még csak-csak elviselem ha pl telóról ír, és olvasható tőle a szöveg.

De amikor neten ismerkedtem, akkor hamar kiejtettem azokat, akik képtelenek voltak az alapszavakat normálisan leírni. Ha személyesen ismerem, és utána jön a vonzalom, másodlagos a helyesírás, de ha neten ismerkedik valaki, akkor adjon a helyesírására, mert az az elsődleges tükör róla.

Ez azért elég összetett, és keveredik a nyelvi igénytelenség és a helyesírás... az igénytelen kommunikáció irritál, hacsak nem nyilvánvalóan "paródia", mert ilyen is van azért.

Ami viszont a helyesírást illeti: egy időben neten ismerkedtem, nagyon is hatott rám a másik írásképe, kialakítottam róla egyfajta benyomást ennek alapján.

A páromat élőben ismertem meg, és személyében egy átlagon felüli intelligenciájú embert ismertem meg, aki nagyon tanult, művelt, széleslátókörű. Amikor elkezdtünk írásban is kommunikálni, megdöbbenve tapasztaltam, hogy abszolút nem tud helyesen írni, ami teljesen ellentmondott a róla kialakított képemnek. Mint kiderült: diszlexiás, diszgráfiás. Ez nem csökkenti az értékét, tudomásul vettem, hogy ő írásban nem tud annyira megnyilvánulni, élőben viszont továbbra is sziporkázik. Szóval rá egyáltalán nem igaz, hogy a rossz helyesírás szellemi igénytelenséggel járna együtt.

Nekem számít... Alapvető igényesség az én értékrendem szerint, és nem szívesen beszélgetek olyan emberrel, akinek rossz a helyesírása. Ez alatt nem azt értem, hogy nem lehet vesszőhibája, muszáj tudnia alkalmazni a mozgószabályt és a többi. De a muszájt tudja már leírni helyesen... Ahogy a rövidítések sem zavarnak, ha ésszel használja, és az egész nem egy rövidítéshalmaz. Vannak emberek, akik nem tudják alkalmazni a megtanult szabályokat - ha emiatt rossz a helyesírása, akkor elfogadom, mert nem tehet róla. Volt ilyen ismerősöm, ha bármilyen beadandója, hivatalos irata volt, velem javíttatta ki. Ha igénytelenség miatt rossz a helyesírása, akkor valamivel nagyon meg kell fognia, hogy ezen túl tudjak lépni, de az biztos, hogy minimálisra csökkentem az írásbeli kommunikációt, mert olyan szinten zavar.

Aki pedig nem képes egy épkézláb mondatot leírni... Hát, nálam ne is próbálkozzon.

Vannak olyan helyesírási és fogalmazási hibák, amik általában egy bizonyos értelmi szint alatti egyénekre jellemző. Például nekem elég rossz a helyesírásom, rendszeresen tévesztek 1 t, 2 t-t illetve hosszú-rövid magánhangzókat, a vesszőkről már nem is beszélve. Szeretnék jobb lenni, ezért mióta létezik böngészőben helyesírás ellenőrzőt használok. Kézzel írni csak jegyzetelés közben szoktam, az meg marad saját használatra, minden mást gépen írok. Emiatt szörnyen igénytelennek is gondolom ha valaki tudja magáról, hogy rossz a helyesírása és nem próbál ellene tenni.

Az értelmi szintből adódó helyesírási hibáktól pedig a hideg ráz. pl.: nálla (nála), anál jóban (annál jobban) és az olyan hibák, amiket általánosban külön gyakoroltatnak az emberrel. Külömbség (különbség), szinpad (színpad), míndig (mindig), stb.

Ismerkedtem már diszgráfiás sráccal. Ő az elején leírta, hogy ilyen problémája van, így ugyan tényleg néha totóznom kellett mit szeretne írni, de a gondolatai értelmesek voltak és utána élőben is egy humoros, sziporkázó srác volt. Szóval szerintem egy értelmes embernél még ha rossz is a helyesírása betegség miatt a gondolatai még értelmesek maradnak.

Viszont ha betegség nélkül valaki magasról tojik rá az egyfajta igénytelenség, ez az igénytelenség az élet más területein is megjelenik. Ilyen emberrel nem szeretnék komolyabban tervezni.

A rövidítésekkel nekem nincs bajom ha például azért használja az ember, hogy karaktert spóroljon sms íráskor vagy gyorsan kell valamit írni. Normál, hétköznapi kommunikáció közben sem zavar, de szeretem ha kiírja az ember a szavakat rendesen. De manapság vannak olyan kifejezések, amik kezdenek beépülni a baráti beszélgetésekbe. Valszeg (valószínűleg), pl (például), sztem (szerintem), asszem (azt hiszem). De ha mondjuk valaki minden i helyett y-t ír vagy v helyett w-t, az kiborít.

Nem mindegy a korosztály sem a kérdésre hivatkoztatva, illetve különbséget kell tenni aközött, hogy nem tud vagy nem akar az illető helyesen írni.

A csakazértis rosszul írom nálam alapból kuka. Ha valaki esetleg diszgráfiás, ahogy előttem írták, vagy szimplán gyengébb a helyesírása, de amúgy értelmes, akkor túl tudok rajta lépni.

Részemről elég nyelvtannáci vagyok (korábban lektorkodtam amatőr írói körökben), de fáradtan én is sokszor cserélem a szavakat, betűket. Aztán olyan is van, hogy egy perc múlva vonyítok magamon, hogy menetek vissza elsőbe... :D Szóval alkalmi hibák elférnek, ha az illetőnek nem az a természetes.

Mondjuk van a dolognak másik oldala, az már kevésbé nyelvtan, ha valaki nagyon okosnak akar tűnni. Pl. egyik exem volt olyan, hogy idegen szavakkal tűzdelte tele sokszor a beszédét, hiszen ő intelligens, de teljesen más szavakat használt sokszor, teljesen más jelentéssel (pl. evidens helyett ekvivalenst használt és hasonlók). És képtelen volt elviselni, ha kijavítottam... számomra ez is kiábrándító, nem gond, ha nem tud ilyet az ember, de legalább ne villogjon a butaságával. Szerinte meg túl fellengzős voltam, ha beszóltam érte. :)

Mostani párommal szerencsére nincs ilyen gond. Nem tanult, de páratlanul okos és intelligens ember, írásban és szóban is élvezet vele beszélgetni.