Férfiak! Mennyire vagytok féltékenyek, ha? (többi lent)

még sose voltam féltékeny

minek? ha velem van, akkor büszke vagyok rá, ha valamiért mégse engem választ, akkor valószínűleg mindkettőnkben van hiba, amiért ezt teszi, és akkor meg úgyse lehetett volna megtartani...

Az én feleségem igen feltűnő jelenség: nem csak a keble mérete miatt, hanem az egész lénye sugárzik.

Amikor elvettem akkor tudtam, hogy így fogjuk leélni az életünket. Több mint 20 éve vagyunk házasok, van egy hasonló alkatú nagylányunk. Én hozzászoktam, hogy bárhova megyünk - utóbbi időkben már hárman - azonnal minden szempár minket néz... De így volt ez a kezdetektől fogva.

Az ember vagy megbékél ezzel az állapottal, vagy rendez egy pár féltékenységi jelenetet és aztán vagy rámegy a házassága - vagy csak megkeseredik...

Szeretem a feleségemet, de mióta a feleségem, soha sem kérdeztem meg tőle hogy megcsalt-e valakivel? Nem hiszem, de ha megtette, akkor ügyesen csinálta. Nem leszek féltékeny, mert az csak ront a helyzeten, és nem old meg semmit sem! Az biztos, hogy egy nőt nem szabad otthon kielégítetlenül hagyni, mert az megbosszulja magát! Tehát a háztájit igen szorgalmasan rendben kell tartani! (kölcsönösen!)

Ha az ember kisebbségi érzésekkel, félelemmel megy bele egy kapcsolatba, akkor az rossz eredményre vezet!

S én akkor sem rúgnám ki az asszonyt, ha véletlenül kiderülne hogy félrelépett... De biztos el kezdeném keresni - először magamban - az okát!

"De ezek szerint mielott a feleseged lett, megkerdezted tole, hogy megcsalt-e?"

Milyen alapon kérdeztem volna meg, amikor még nem volt a feleségem? Különben: szüzen biztos hogy nem vettem volna el! Ő is élte az életét, én is az enyémet, és egy véletlen folytán találkoztunk, és szuperül kijöttünk.Aztán szerelmesek lettünk (arra azóta sem bírok rájönni, hogy ő miért pont belém?) egymásba és egybekeltünk. Nagyjából tudom a múltját, de ennyi. Nekem ő a társam, a barátom, a gyerekem anyja, a szeretőm, a qrvám - az imádott feleségem. Nem a tulajdonom, és én sem vagyok az ő tulajdona!

És nem vagyok féltékeny! Ha akar, akkor úgyis félremegy, ha meg nem akar, akkor biztos hogy nem.

Mindent meg tudunk beszélni, ki tudunk tárgyalni.

Csak nem gondolod, hogy az otthoni békét megmérgezem azzal, hogy elszámoltatom, hogy felelősségre vonom?

Persze minden kapcsolatban vannak mélypontok. De az a legrosszabb megoldás, ha igéreteket préselek ki belőle, és elszámoltatom. Egy idő után már csak dacból is bebújhatna más ágyába... (mondjuk akkor sem rúgnám ki).

Nálad elég veszélyes megközelítést sejtek... Ha képtelen vagy megbízni a választottadban, akkor ne szúrd el az ő életét is a féltékenységeddel!

Leírod, hogy te alapból nem vagy féltékeny, de az egész leveled e körül forog...

Eszedbe fog jutni a második levél is! Hidd el, hogy segíteni akarok, hogy legyetek ti is boldogok!

Iszonyú sok kapcsolatot megfertőz a féltékenység, és annak a fele biztos hogy alaptalan!

Bízz magadban és ne a problémák lehetőségét latolgasd!

Szűz a leány?