Nektek is ilyen fontos volt anyu?

Egyetemisták vagyunk, mindketten, annyi különbséggel ő kollégiumos keveset van otthon.

Vidéken lakik, nyáron mikor dolgoztunk tőlünk jártunk be, de hát hétköznapokon a munka elvett kb minden időnket. Hétvégén meg rohanni kellett mindig haza, mert évközbe se nagyon lehetett anyuval, és most még nyáron se hát milyen ez... A munkahelyen meg amúgy is egész nap együtt voltunk

Idén nyáron már semmiképp nem akar tőlünk járni dolgozni, de a hétvégéket még így is féltem, legyünk inkább ott náluk mert akkor velem is lehet és anyuval is. 22 éves lesz nyáron, én is szeretem az édesanyámat, és végül is érthető. Most is volt, hogy 2 hétig nem volt otthon, vizsgák ugye... csak mi futottunk össze egy napra...

De most tényleg féltem a nyarat, a megérdemelt pihenést... Nyilván haza vágyik, menjünk is, de tölthetnénk több hétvégét is nyáron kettesben valahol.

Mondtam neki, helyeselt is, de ha otthonról jár dolgozni, arra is szerintem azt mondaná, későn érek haza, anyut alig látom, hétvégente legyünk már többet otthon...

Most még elmondása szerint ki akarja használni, néhány év múlva már úgy se lehet vele még ennyit se. Albérlet miegymás...