Kinek mi a legnagyobb tragédiája, emléke, amit másképp csinált volna? Mi az, ami megmaradt benned, mély nyomot hagyott és máig sem tudtad feldolgozni? (Értelmes válaszokat írjatok, mert megy a piros kéz! )

Hosszú lenne részletezni, de a lényeg h nagyon intenzív életet éltem (kocsi, buli, sport szórakozás) Egyszerűen nem volt megállás. És jött egy lány. Aztán a kicsit beteges féltékenysége meg birtoklási vágya oda vezetett, hogy szépen elmaradtak ezek a dolgok. Aztán ott kötöttünk ki h szinte mindig otthon voltunk. Majd szépen megcsalt mert hiányzott neki az izgalom. Pont az a pezsgés amit ő vett el tőlem/tőlünk a kicsit erőszakos birtokló természetével.

Amikor kiderült akkor volt a nagy koppanás. Barát szinte semmi. Úgyhogy a nulláról építgetem az életem.

Mostmár másképp csinálnám, (szinte) kompromisszumok nélkül. És tisztában vagyok vele h jó darabig nem lesz így barátnőm, de nem is vágyom rá jelenleg.

22/f

Ha ujra játszanám az elmúlt 1,5 évem, ami az életem legdurvább időszaka volt, nem ismerkedtem volna neten, hanem, úgy mint a többi "normális" ember, akik társasági életet éltek.

Noha a párom is ott találtam meg. De mégse tenném ujra.

Kedves 16:51!

ezt a netes ismerkedéses sztorit megosztanád velünk kicsit részletesebben?

Engem nagyon érdekelne. Persze ha nem túl indiszkrét.

Az első

mit bánok?

Azt, h elszalasztottam egy nagyon kedves, aranyos pasit...csak mert féltem elhagyni a páromat miatta....

azt, hogy nem hittem el, hogy nem csak "azért" kellek neki (pedig csak arra kellettem volna tényleg) és nem engedtem meg dolgokat, nem gondoltam volna ,hogy mostanra ennyire hiányozni fog és ennyire imádom majd.

ha tudtam volna,hogy ez lesz, engedtem volna neki még akkor is, ha tudom, hogy csak ezért akart velem lenni...

és közben gyűlölöm is, mert megbántott sokszor, de mégis annyira imádom, és nem tudom elfelejteni :'((

egyszer, még nagyon a csajozás elején jártam, és nem is volt még barátnőm, viszont nagyon akartam volna egyet, és odamentem egy csajhoz, kérni akartam telefonszámot, és adott is, majd felhívtam, de azt mondta hogy nem érdeklem és száljak le róla

ez sokáig megmaradt bennem, és úgy lett volna jó ha oda se megyek

16:51 es vagyok.

Hát..."röviden", benne voltam egy nem túl jó/rossz/ kapcsolatba, amolyan páros magány. Elég sokat logtam gép elött,mert a "párom" nem foglalkozott velem egyáltalán és elkezdtem egy netes játékkal játszani. Mivel elég kommunikatív vagyok, gyorsan ismerkedem az emberekkel.

Elkezdtem csacsorászni, és bizony az ilyen helyeken sok a szintén magányos ember. Elkezdtem randizgatni pasikkal a "bünözőtől", a tanáron át volt minden féle fajta. Kerestem az "igazit", és eközben belefutottam rosszabbnál rosszabb randikba, és ez érzelmileg nagyon megviselt./volt itt olyan aki közölte, impotens, aki költözni akart miattam pár heti ismeretség után, aki az első randin közölte, feleségül vesz, meg ennyi meg annyi gyerekünk lesz stb.../

Közbe ugyan itt megismertem a párom, neki már esélyt sem akartam adna, annyi balul elsült találkozó után, nehezen törte meg a "páncélom". :)

De ennek a netes világnak van egy nagyon rossz oldala. Hogy nagyon nehezen lehet elszakadni tőle. És attól is akit itt megismersz.

Lelkileg a legnagyobb sérüléseket azért szereztem, mert volt olyan, akit nagyon megszerettem, és hát, ilyen helyen azt mondasz amit akarsz, mert ha valaki kicsit naivabb,/pl én/ bármit el lehet hitetni vele, még azt is hogy fontos vagy neki...

És nehezen jöttem rá,/még most is néha kétségeim vannak/ hogy én nem is a valóságos embert szeretem, hanem, azt akit a mondatai után elképzeltem magamnak a gép másik oldalán.

Persze a másik oldalon is megvolt ugyan ez, mert hiába nem árultam zsákbamacskát, és elmondtam a hibáim is, mégis egy tökéletes nőnek hittek, ami közel sem vagyok...

Ez azért jóval durvább mint amit itt leírtam, de kb el lehet képzelni :D