Mi lenne a helyes?

Egy sráccal ismerkedünk pár hónapja, de még nem vagyunk együtt, viszont már-már úgy viselkedünk, csak nincs kimondva. Viszont sok dolog van ami nem tetszik néha, vagyis hát ami inkább rosszul esik. Tudom, ha ezeket nem mondom el neki, ha nem mondom el h mi bánt akkor nem fog rájönni, viszont nem akarok hisztisnek tűnni akinek mindennel baja van.

Az egyik ilyen dolog, ami például tegnap történt, hogy nem találkoztunk már egy hete, és reggel felhívott, beszélgettünk aztán csak megemlítette h délután összefuthatnánk. Montam , hogy oké, de konkrétat nem beszéltünk meg mert h még úgyis beszélünk később. Aztán délután hívott, h megy fel a haverjához (amit amúgy is tudtam h megy fel, csak h korábban megy fel hozzá), és így a tali elmaradt. Rosszul esett, hogy nem engem választott, mert egy hete nem láttam és hiányzott, de nem szóltam.

Ma ugye valentin nap volt, én nem hívtam fel, mert emiatt kicsit nehezteltem rá, és kíváncsi voltam, hogy mikor keres. Délután keresett, de nem mondott semmit, hogy boldog valentin napot vagy bármi. Mondta, hogy talizzunk, de nekem így délutánra közbejött más dolog, amit sajnos nem tudtam lemondani és így nem mentem vele ki. Tudom, hogy én sem köszöntöttem fel így, de igazából ez is bánt, h ezen a napon gy nem foglalkozott velem, azután h tegnap is inkább a haverjával volt.

ezen kívül még vannak dolgok, amik rosszul esnek, de nem mondom neki. Ismertségünk alatt igazából én olyan voltam, hogy bármikor hívott, mentem. Mert hiányzott, és szeretek vele lenni. Volt , hogy én is hívtam, akkor persze ő sem mondta le meg nem keresett kifogást, de sokan azt mondják, hogy igazából úgy ugrálok ahogy ő fütyül. És ezért azt érezheti, hogy én itt vagyok neki bármikor, amikor velem akar lenni, de ha van más akkor nem foglalkozik velem mert tudja h én máskor is itt leszek.

Viszont most eldöntöttem, hogy nem lesz ez. Ha hív, pár randit lemondok, kíváncsi vagyok, hogy milyen kitartó.

Vagy ez nem jó ötlet? Inkább legyek vele amikor tudok, és csak élvezzem az életet vele?