Mit szólnátok ha a személy akivel ismerkedtek még randik alkalmával elmondaná a következő dolgokat magáról csak, hogy ne érjen meglepetés?

megköszönném az őszinteségét és megmondanám,hogy ennyi

az élet rövid ,hogy erre pazaroljam

az életben nem lenne normális kapcsolat és én is rámennék

Megköszönném a meghívást, felajánlanám,hogy közösen fizetjük a vacsit és megkérném, hogy ne találkozzunk többet.

Kegyetlenül hangzik De nem akarok Se lelki szemetes Lenni, Se ápolónõ...

Mivel számomra sem ismeretlenek a mentális betegségek, annyit kérdeznék csak, hogy milyen szintű és jár-e kezelésre. Ha komolyabb és nem kezelik, akkor én is elköszönnék (sőt, mivel nem vagyok hülye, valszeg az első randiig sem jutnánk el), viszont ha nem annyira súlyos és kezelik, akkor nekem nincs vele gondom.

Persze nyilván ehhez az is kell, hogy valami nagyon mélyen megfogjon az illetőben.

Szerintem nem kell ilyeneket elmondani, mert ez magánügy és az első randin nem tartozol számadással minden gyengeségedről. De tényleg.

A fiú sem kezdi azzal, hogy öt percnél hosszabb menetet nem bír, sem azzal, hogy még mindig az anyja mossa a gatyáit, sem azzal, hogy az apja börtönben van, vagy hogy bukásra áll az egyetemen, egyébként meg van egy szemölcs a fenekén, a kutyáktól meg retteg.

Ráadásul egy olyan bordie, akinek adekvát betegségbelátása van (és a diagnózis közlése nem csupán egy játszma része), megfelelő pszicho- esetleg gyógyszeres terápia mellett jó irányba is tud mozdulni.

A bordie-k 1/3-a idővel "kiég", és teljesen "átlagos" életet tud élni.