Hogyan kezdjek 19 évesen új eletet? (lelkiterror otthon)

Sajnos átérzem ezt, kivéve a kötődés részt. Az én apám is ilyen volt, a család többi tagja félreismer.

Szóval tudom milyen ez. És pokoli nehéz kitörni - de megéri!

Én azért tennék egy próbát a helyedben apukáddal. Lehet, hogy nem is olyan "szörnyű alak", mint amilyennek most gondolod. A leírásodból úgy tűnik, egyáltalán nem tartjátok a kapcsolatot évek óta; ennek pedig több oka is lehet: lehet apud hibája, de nem biztos, hogy az...

Szóval szerintem keresd meg őt, puhatold ki, mi a helyzet. (Csak ne számíts előre arra, hogy minden tök jó lesz, hogy nehogy csalódj. Viszont ha mégis kialakul egy jó kapcsolat köztetek, akkor nyertél.)

Ezzel párhuzamosan érdeklődhetsz különböző rokonoknál, akikkel jobb kapcsolatban vagy, hátha be tudnak fogadni egy időre. Ne ronts ajtóstul a házba azért... De pl. ha egy másik városban él valamelyikük, akkor tervezhetnél ott munkát keresni, és megkérhetnéd, hogy az első pár hónapban segítsen ebben, mármint a lakhatásban.

Nem írtad, tanulsz-e még. Ha igen, akkor érdeklődj kollégium után, akár a hétvégéket is ott töltheted általában. Plusz ez esetben a szüleid KÖTELESEK eltartani, tehát amíg nappali tagozaton tanulsz, addig a lakhatásodról, az élelmezésedről és a ruházkodásodról gondoskodni. Ha koleszba mész, akkor is kell enned stb., amit nekik kell állniuk. (Nem mellesleg ez esetben még jár a családi pótlék 20 éves korodig, ill. a gyerek-/rokontartás is.) Mindezeket akár jogi úton is kikövetelheted, ha békésen nem sikerül lerendezni a dolgot. (Keresd meg a sulidban az ifjúságvédelmist, vagy a lakhelyeden a gyámhivatalt, ők segítenek.)

Ha pedig az eddig leírtak egyike sem járható út, mert pl. már nem tanulsz, akkor még egy ötlet: keress munkát, ne válogass, és keress bérlőtársakat adott helyen levő lakáshoz. Ha van hasonló helyzetű ismerősöd, akkor még jobb. Osztjátok a bérleti díjat és a rezsit két- vagy három részre, mindenkinek könnyebb.