"Ha két ember összetartozik, végül egymásra találnak, ha minden összeesküszik is ellenük"-Ti hisztek ebben?

Nem. Ez csak a brazil szappanoperákban működik és ott is azért, hogy végtelen ismétléssel meg lehessen magyarázni miért kell 234x is szétszedni a főszerelmes párt sötét ármánnyal, és a néző továbbra is ott üljön a képernyő előtt, mert tudja, majd valamikor az 10234. részben már tuti összejönnek és boldogan élnek míg el nem patkolnak!

Ezzel az elvvel az a baj, hogy reményt ad, és az ember sokszor fut ennek tükrében fölös köröket. Egy barátnőm is meg volt róla győződve, hogy egy fiút neki találták ki, csak ugye a fránya körülmények miatt nem jött össze. Mindig várt, aztán amikor úgy nézet ki, hogy lesz valami akkor mindig kiderült, hogy mégsem. A valóság meg az volt, hogy a fiú baromira élvezte azt, hogy a barátnőm kis naiv, és így legálisan lett egy szeretője. Persze ő élte a kis életét, meg a szemét barátnők, meg a suli, de a valóság az, hogy küzdeni sem akart csak kifogásokat kereset, amivel még megdughatja.

Amíg ott a lehetőség addig kell megragadni. Ha tényleg ő az igazi akkor VELE kell leküzdeni az akadályokat és nem várni mint Csipkerózsika a szerelemes megerőszakolásra!

Nem.

1. nincs olyan, hogy két ember "összatartozik", legalábbis nincs semmiféle sorsszerű, karmikus vagy természetfeletti oka.

2. ha a körülmények nem teszik lehetővé, akkor nem fognak egymásra találni.

Ez sajnos csak egy romantikus közhely. Nem kell mágikus csodára meg a sorsra számítani, hanem meg kell tenni érte, amit lehet.

Én hiszek benne, de nem elég egymásra találni, tenni is kell a kapcsolatért. Tehát hiába találunk egymásra X-edik alkalommal, ha még mindig elkövetjük ugyanazokat a hibákat, akkor nem fog működni X+1-edjére sem. És akkor hiába a tökéletes összhang, meg a "jó lenne, ha minden körülmény jó lenne", az nem számít.

Én hiszek abban, hogy minden ember okkal van az életünkben, és tanulnunk kell egymástól. De az már a te döntésed, hogy megtanulod-e a leckét - nem vagy rákötelezve, nincs olyan sors, hogy veled ez lesz és pont. A Tökéletes Társat is elbukhatod, ha elég hülyék vagytok hozzá.

Én hiszem azt, hogy az utunkat, a küldetésünket mi választjuk mielőtt leszületünk. Haladhatsz az ösvényeden, vagy letérhetsz róla. Az előbbi simább, a másik akadályokkal téli. Nem azt mondom, hogy még kell futamodni a döntések elől és kitérni a problémák útjából, csak hagyni kell a dolgokat alakulni. Mindennek oka van. Néha a legkisebbeknek is.

Én is találkoztam a társammal 15 éve. Nem tartott sokáig, rengeteg kétséget, kérdést hagyott maga után, nincs nap mikor ne jutna eszembe. Most már tudom, hogy nem alakulhatott akkor másképp, mert ha nem így történik, nem tudom megtapasztalni azt ami vár/várt még rám. Nem biztos, hogy minden életünket a társunkkal kell leélni.

Mostani tudásommal azt mondom küzdj érte és engedd el a görcsös irányítást. Az életed vele vagy nélküle, de a legjobban fog alakulni. Lehet, hogy most úgy érzed kaptál egy nesze semmi fogd meg jól választ, pedig nem.