26 éves vagyok és a mostani barátom (32) volt az első az életemben, de ő nem tudja, és én még mindig nem mertem neki ezt megmondani. Szerintetek ne hozzam fel továbbra is a témát, vagy ez valami olyan, amit fontos tudnia?

Nem hazudtam neki.

Ha megkérdezte volna konkrétan, elmondom neki.

De nem kérdezett rá, és én sem firtattam az ő múltját.

És mivel konkrétan nem jött szóba, ezért én nem gondoltam, hogy felhozom, mivel kellemetlen a téma.

Jól esik, hogy azt kérdezitek, mégis mi ebben a nagy dolog.

Gondolkozom és nem tudom a választ.

De talán csak az azt megelőző úgy 10 évnyi kudarcsorozat, hogy nekem soha senki... És a társadalmi elvárások, kritikák, amiket kaptam éveken át hogy én még mindig egyedül.

Mert nem saját döntés volt, hogy egyedül voltam, és ezért érzem kudarcnak és szégyellem.

Annyi negatívat kaptam az évek során, hogy jó érzés mellette nem annak a lánynak lenni...

És nem tudja.

Köszönöm a válaszokat, jól esik amit írtatok, és el fogom neki mondani.

Segített, hogy nem azt írtátok, hogy szerintetek gáz hogy nem voltam még előtte senkivel, ne mondjam el stb.

Ha idegenek így reagálnak rá, akkor ő, aki szeret biztos még jobban fog.

De egyébként nem kell egyből ítélkezni, mert csak egy aprócska szeletét tártam elétek a kapcsolatunknak.

Nem kell feltételezni, hogy hazug vagyok például.

Ez az egyetlen téma/terület, amivel kapcsolatban nagyon erős gátlásaim vannak, azt hiszem, ezért van/volt szükségem megerősítésre.