Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Be kéne számolnom róla?
Több, mint egy éve történt már, hogy nagyon megszerettem valakit, kezdett komolyra fordulni a dolog, amikor is ..nincs mit szépíteni ezen...váratlanul meghalt az illető.
Nos mondanom, sem kell, hogy nagyon padlóra küldött az eset.. Elzárkóztam az emberektől, teljesen befordultam, nagyon ritkán találkoztam a barátaimmal.. még drogoztam is elvétve..
Számomra is nyilvánvaló volt, hogy ez az állapot nem fenntartható, azóta túl vagyok rajta, elfogadtam a dolgot, vége az önsajnálatnak..viszont sokkal introvertáltabb lettem. Régebben bárkit elszórakoztattam volna órákon keresztül, de ez ma már sokkal nehezebben megy.. nehezen nyílok meg, nehezemre esik semmitmondó dolgokról beszélni.. a társasági énem kissé elhalványodott..
Ennek ellenére elkezdtem randizgatni több-kevesebb sikerrel. Volt akivel folytatódott a dolog, de relatíve rövid idő után mindig lapát lett a vége.
Senkinek nem beszéltem az elmúlt év "meghatározó" eseményeiről. Úgy érzem, hogy azzal csak magam alatt vágnám a fát.. Még 1 ok lenne arra, hogy ne kezdjenek velem, gondolván, hogy nem vagyok túl rajta, vagy hogy lelki roncs vagyok.. na meg mikor lehet egyáltalán egy ilyen dolgot felhozni anélkül hogy megölné a hangulatot...Mindenesetre több idő kéne ahhoz, hogy valakinek beszámoljak erről.
Úgy látszik, hogy akikkel eddig próbálkoztam, nem volt elég türelmük hozzám. Mi a garancia arra hogy bárkinek is lenne?...
Biztosra veszem hogy néha érezhetők a "hiányosságaim", illetve talán bizonyos dolgokat nem úgy kezelek, ahogy kéne..de abszolút nem vagyok összeférhetetlen, vagy fásult.... Sajnos a kritikákból sem tudok építkezni, mert ha kapok is...az egyik ellentmond a másiknak.. hogy említsek is valamit pl.: túl bújós vagyok... avagy nagyon távolságtartó... ezt tegyétek össze.... Tudom, hogy tele vagyok érzelmekkel, és többnyire ki is fejezem őket, pusztán nem beszélek róluk.
Már lassan 2 hónapja nem találkoztam senkivel.. nem akarok csak pár hétig szeretni valakit..
Mit kéne tennem? Min kéne változtatnom?
Várom a véleményeket és az esetleges kérdéseket...köszi 21/F
válasza:Sajnos érdemben nem tudok segíteni, szerencsére ilyenben nem volt részem, de azt tudom hogy nem szabad a megtörténten rágódnod, nem tehetsz róla és csak magadnak ártasz vele, és nem szabad a lehetséges rossz miatt távolságtartó legyél, mert így sosem lesz senkid.
Értem én hogy mély nyomot hagyott, értem én hogy nem akarod mégegyszer átélni, de sajnos benne van a pakliban, nem lesz jobb ha otthon a sötétben örlődsz rajta.
Azt kellene tedd, hogy ezt ügyesen elásod jó mélyre és megeröltetve magad jó képet vágsz. Senki nem akar egy negatív energiavámpírral lenni és senki nem akar fiatalon egy lelki roncsot tutujgatni. Ha egy kis időre ezt elzárod és elkezdesz ismerkedni/a haverokkal kimozdulni, akkor ez segíthet kimozdulni ebből a mély kráterből, ha lesz egy barátnőd, akkor idővel megoszthatod vele, kibeszéled magadból és azépen elmúlik.
Azt értsd meg, hogy otthon ülve ez sosem fog változni!
válasza:Épp ez a problémám... nem ülök otthon, nem kuporgok a sarokban, nem ostorozom magam.. túl vagyok a dolgon ezt bizton állíthatom. De ennek a közel 1 éves "vegetálásnak" meglettek az utózöngéi..
Nem tudom hogy csináltam a dolgokat régebben.. nem tudom hogy közeledtem....Abban sem vagyok biztos hogy kizárólag én rontom el a dolgokat.. Most nem pörgök annyira, de nem vagyok energiavámpír.. Inkább olyan vagyok, mint egy hagyma.(igen a bölcs Shrek is ezt mondta :D). rétegenként kell lefejteni, hogy megkapd a használható részt.. Megkezdeni jelenthet némi nehézséget, talán még a szemedet is csípi, de onnantól könnyen megy...jó.. talán nem a legjobb hasonlat.. na meg én aztán nem ríkatok meg senkit... de értitek...
Talán jobban el kéne húznom az ismerkedés részét a dolognak?... hosszabb idő után, és eleinte ritkábban találkozni?.... tényleg nem tudom mit tehetek... talán csak várnom kell amíg megtalálom azt... de annyira rossz így..20 pofára esés sem lesz garancia arra hogy a következő összejön...... ha az egyik nap még van kihez bújni a másikon meg nincs az rosszabb mintha nem is lett volna senki azelőtt..
válasza: válasza:Kétségtelen, hogy egy haláleset nagyon fel tudja kavarni az embert. Viszont az élet az élőkről szól, a holtakat el kell engedni. Hovatovább ott tartasz, hogy őt okolod a saját nyomorodért. Nem ezt érdemli! Hagyd meg őt emléknek, de éld az életedet.
Nem feltétlenül kell erről beszélni. Itt elmondtad, rendben van, de a jövendőbelidnek ne említsd. Legalábbis az elején ne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!