Mit tanácsoltok? Igazi vs. Nem igazi?

A baj a fejedben és a szívedben van. Ami volt, elmúlt, el kell eresztened. A Te esetedben nehezíti a leválást, hogy valamilyen rajtatok kívülálló okból kellett megválnotok egymástól, de ettől még túl kell lépni a múlton, nem pedig visszamerengeni. Biztos szép és jó volt, ami az idő múlásával csak egyre szebbé válik az emlékeidben, de azt gondolom, ha megengednéd magadnak, hogy igazán szeresd a párodat, ne pedig a múlt egy mára elérhetetlen árnyképét őrizgesd a szíved mélyén, akkor boldog tudnál lenni.

Élünk át nagy szerelmeket, van, hogy egy régi érzést nem tudunk teljesen a helyére tenni, de az életnek menni kell tovább. Nincs olyan, hogy "igazi" meg "életem szerelme". Legalábbis nem abban a romantikus, rózsaszínű ködös értelemben.

Majd biztos írják a többiek, hogy a házasság nem feltétlen életünk szerelmével köttetik.

De én ahhoz mentem hozzá, aki külsőleg és belsőleg is tökéletes számomra. Jó, vannak hibái neki is, de azokat elfogadtam.

A "nagy szerelmeddel" miért nem lehettek együtt, ha nem titok?

Minden szerelem más és más. Nincs két egyforma, szóval önmagában azt várni, hogy lesz az életedben még egy olyan mint a régi, az hiú ábránd.

Továbbá téged ez a vágyakozás a régi után gúzsba köt. Én azért nem hiszek az igaziba, mert ez az ami igazán megfosztja az embert a boldogságtól, hogy örökké egy idealizált képet hajkurász. Meg kell tanulnod lezárni a múltat, és esélyt adni magadnak a boldogságra, különben önbeteljesítő módon tényleg a régi kedvesed lesz a nagy szerelmed, de erről te tehetsz egyedül.

A nagy kérdés az, hogy a jelenlegi párod iránt érzel-e szerelmet vagy csak beadtad neki a derekad? Amíg ezt nem rakod helyre és a múlt sem kerül a helyére, addig ne mondj neki igent, semmiképp. Ha nem tudod szerelemmel szeretni akkor pedig el kell válnotok, mert meg kell adni neki esélyt, hogy megtalálja álmai nőjét, aki viszonozza az érzéseit.

Kedves Kérdező!

Semmit nem tudok a Te nagy szerelmedről, így csak sötétben tudok tapogatózni. Az a szerelem megszakadt, befejezetlenül, és talán az előtt, hogy beköszöntöttek volna a szürke hétköznapok. Az igazán szürke hétköznapok. Nem csoda, ha idealizálod magadban, de hidd el: okos ember megbecsüli azt, amije van. Nem tudom, hány évesen élted át azt a szerelmet, és azt sem, hogy most mennyi vagy. De azt azért tudni kell, hogy az idő előre haladtával az ember már nem ugyanolyan ártatlanul éli meg a nagy érzelmeket. Te meg nem is hagyod, hogy igazán meg tudd élni, mert X idő elteltével még mindig a régi férfi után sóhajtozol, ahelyett, hogy belátnád: nincs értelme a dolognak, és tovább kell lépni. Az értelem és az érzelem közt azért van kapcsolat, lehet azt befolyásolni.