Most mit csináljak? Hogyan béküljek ki vele?

Én 19 vagyok, ő 26. Távkapcsolatban élünk, de most nyáron itt van nálunk. Jobban mondva a szüleimnek van egy üres lakása, ott alszik most. Én is vele aludtam lent, amíg nem történt most egy halál eset a családban, amiért inkább itthon vagyok este, hogy a családdal lehessek és kicsit támogassam apukámat. A lényeg, hogy feljöttünk ma hozzánk, mert itt volt ebéd, van kaja, net, saját szobánk, együtt lehetünk, akármit csinálhatunk.

Odabújtam hozzá többször is, de valahogy kicsit rideg volt, mindig ilyen, mikor nálunk vagyunk, valahogy nem tud felszabadulni talán attól, hogy nem vagyunk csak kettesben. Szóval odabújtam és 2 perc múlva mindig kitalálta, hogy hadd nézze meg a facebook-ját, hadd nézze meg az álláshirdetéseket, stb. Én meg egy idő után elszomorodtam és gondoltam, rendben, akkor én addig elfordulok és alszom. Erre kicsit próbált visszafordítani, de elég hamar feladta, megsértődött és mondta, hogy akkor békén hagy, visszamegy a lakásba. Tegnap is egyszer csak ezt bejelentette, úgy kellett könyörögni szinte, hogy maradjon. Most teljesen letört vagyok a gyász miatt, amúgy is érzékeny típus vagyok, de most aztán főleg, szinte alig élek, úgy érzem, szóval nem volt erőm most is kérlelni, hogy maradjon/maradjunk már. Ezért hagytam, menjen csak, erre elviharzott. Utána küldött egy SMS-t, hogy átgondolja, hogy mennyire is akarok én vele lenni, meg hogy akkor holnap reggel hazautazik.

Mit kellene csinálnom?