Mit gondoltok? Jogos az elképzelésem?

Egyrészt utálom azt amikor bármit úgy kezdenek az emberek, hogy a "ma világban". Nem, régebben sem kaksizott senki illatosabbat és közel sem éltek jobb emberek a Földön. Főleg ebben a témában butaság ez a szóhasználat, amikor rengetegszer már bőven 18 év alatt összeházasodtak az emberek, és a legtöbb házasság érdekházasság volt, illetve azon alapult, hogy "már 18 vagy lányom, mit fog szólni az utca", és a nőknek általában kuss volt a nevük.

Másrészt bőven vannak jó kapcsolatok és házasságok is. Keresni és akarni kell. Ez lehet közhely, de voltam már nagyon rossz kapcsolatban, voltam nagyon jóban is, csaltam már, csaltak is meg, voltam fiatal, éltem is, mégis éreztem már azt, hogy "na ez így most tökéletes".

Szerintem az emberek döntő része ott rontja el, hogy nem őszinte saját magával, és nem úgy, nem ott, nem olyat keres, aki hozzá passzol.

Sőt az emberek legtöbbször nem maximalisták próbálnak lenni, hanem már megelégszenek azzal ha az új kiszemeltnek az előző exhez képest kevesebb hibája van.

A sérülékenységről, megcsalásról annyit, hogy ezt irányítani nem tudod. Aki hazudni, vagy megcsalni akar az úgyis megfog, ha fejre állsz, akkor is. Viszont csak amiatt nem próbálkozni, mert ezek benne vannak a pakliban nagyon nagy butaság.

"De egyre jobban az tudatosodik bennem, hogy nincs értelme megnyitni egy másik ember előtt a szívünket, mert akkor ott kitárjuk magunkat és sérülékenyek leszünk, sebezhetővé válunk és úgy gondolom, hogy ez nem mindig éri meg."

Szerintem megéri, csak nem mindegy, hogy kinek. Az a gond, hogy a legtöbben az első olyan emberrel összejönnek, akivel vonzódnak, mindegy, hogy milyen ember, mik az érdeklődési körei stb.

"Szerintem az emberek döntő része ott rontja el, hogy nem őszinte saját magával, és nem úgy, nem ott, nem olyat keres, aki hozzá passzol.

Sőt az emberek legtöbbször nem maximalisták próbálnak lenni, hanem már megelégszenek azzal ha az új kiszemeltnek az előző exhez képest kevesebb hibája van."

2-es vagyok, látom, megelőztél. :)

Én annyit tennék csak hozzá, hogy a szerelem biológiailag úgy lett kitalálva, hogy az elmúlik 1-1,5 év múltán és átalakul ragaszkodássá és szeretetté. Ez pedig régen is így volt...

Egyébként valóban kevés a jó párkapcsolat, mert sokszor a megoldás helyett inkább szakítanak a párok és új kapcsolatot keresnek. Régen azért nem volt ilyen egyszerű váltani.

Csatlakozok az elsőhöz, a "mai világ" dumától nekem is borsódzik a hátam mert a világ sosem volt jobb, szebb csupán más volt. És amíg emberek élnek a Földön, nem lesz sem jobb, sem szebb.

Visszakanyarodva a kérdéshez, szerintem ha az ember megnyílik valakinek vállalja a kockázatot hogy sérülni fog. Kockázat nélkül viszont nincs nyereség. Én is csalódtam számtalanszor, engem is vertek át, használtak ki, néztek hülyének de én igyekeztem hű lenni önmagamhoz és nem lealacsonyodni erre a szintre. Kerestem, kutattam, próbálkoztam és találkoztam valakivel, akire az életemet is rábíznám. Ugyan a kapcsolatunk nem évtizedes, de általa megtapasztaltam az önzetlen szerelmet, és félretettem az egómat. Ha elhagy mert talált olyat, aki nálam jobban megfelel neki, akkor menjen, ugyan irdatlanul fájna de szeretem őt és azt akarom hogy boldog legyen. És ez az, amit sokan nem tudnak megtenni. Hogy félretegyék egy kicsit önmagukat, és valóban a másik emberre koncentráljanak. Hogy a partnerüket boldoggá tegyék. Gondolj csak bele, ha mindketten adnak egy kapcsolatban, akkor nem kapnak mindketten ugyanúgy? De igen. Nem követelőzni kell, nem akarni, nem elvárni, hanem csak adni. És akkor kapsz is.

A másik pedig hogy valóban, sokan megelégednek azzal ami van, nem keresik a legmegfelelőbbet önmaguk számára, aztán megalkusznak és csodálkoznak hogy boldogtalanok és csak panaszkodnak a párjukról hogy mit NEM csinál jól. Nem szabad megalkudni. Ésszerű keretek között ugyan, de válogatni igenis kell. Olyan ember, akivel tényleg, igazán passzolsz nagyon kevés van. De megéri nem feladni, mert ha feladod és beletörődsz valami nem olyan jóba, akkor fogsz csalódni.

L

A "mai világban" is úgy működik, ha egy kapcsolatban az igaz szerelem az egyetlen, ami összeköt, akkor megette a fene.

Tartós, stabil kapcsolathoz igenis kell, hogy kölcsönös érdek is fűzzön a másikhoz, vagyis jobb vele az életed, mint nélküle.

Fontos a közös érdek, a közös célok, a hasonló világnézet, a családalapítási tervek és a házassággal kapcsolatos vélemény jó ha közel azonos. Jó ha hasonló a családi és gazdasági háttér, és a többi, és a többi.

A szerelem az fogja magát, és elmúlik, és akkor ott állsz egy kapcsolatban, ami kihűlt, és nem tudsz vele mit kezdeni.

Vagy ott vagy pár év házasság után a társad oldalán, akivel közösen sokat elértetek, vannak közös céljaitok is, nem vitáztok, biztos pont az életedben, érzelmileg és anyagilag is számíthatsz rá, ha baj van. Akivel jó a szex, jó a beszélgetés, aki nincs útban, ha kicsit egyedül szeretnél lenni. Aki tisztel, megbecsül, és te is őt. Soroljam?

Az egy dolog, hogy te túlvagy pár kapcsolaton, az meg a másik, hogy ezekből te csak a negatív tapasztalatokat raktároztad el. Ez inkább csak jellemhiba.

A többi embert a jó tapasztalatok motiválják, hogy újra átélje valakivel, csak már ne kövesse el azokat a hibákat, mint legutóbb.

Tudod, mikor valaki tanul a hibákból, az az élet minden területén javuláshoz és fejlődéshez vezet.

Ha te így érzel, akkor így érzel. Akkor ne kergess kapcsolatokat, és vállald, hogy te most jól vagy egyedül, és kerek az életed.

Ne keress önigazolást sem itt, sem máshol, sőt vállald fel a véleményedet, ha esetleg mindenáron rád akarják tukmálni a haverok, hogy ideje csajozni.

Ennyi.

Amíg neked kell pár tucat bólogató kiskutya, hogy igazad van, haver, addig te nem döntötted el, hogy igazad van, és mindig lesz benned hiányérzet, mert nincs senkid. Így pedig ez az egész okfejtés csak arra jó, hogy megpróbáld saját magad meggyőzni, hogy nem akarsz csajt, pedig de.