Hol ismertétek meg az előző partnereiteket, barátnőtöket, barátotokat, futó kapcsolatokat is beleértve?

Volt, hogy megláttam a lányt, és azt mondtam, ő kell nekem :) Kiderült, hogy vannak közös ismerőseink, aztán csak

összehoztam egy randit vele. Ennek már lassan 20 éve, úgy-

hogy akkoriban ez kicsit nagyobb energiát igényelt, mint

pár facebook-klikk.

Utána volt, hogy egyik ismerőssel elmentünk bulizni, és

mondta, hogy vigyünk magunkkal pár csajt, az ismerősei

közül. Az egyik mellettem kötött ki egy időre.

Hmm...hát vegyük sorra. Furán fog hangzani, de szinte kivétel nélkül mindegyiket az interneten. Futó kapcsolatom nemigen volt, egyéjszakásból is csak 3, a lányok maguk akarták, hogy így legyen.

Szóval online chatekről volt mindegyik (Gyalogló, Chat.hu), ott gyakran cserélődött a "közönség", és beszélgethettünk hónapokat, mielőtt tényleg találkára került a sor, íg megismerhettük egymást, no meg így kiszűrhettük a kamugépeket meg a trollokat is. Egészen jól bevált. Sajnos időközben én is öregebb lettem, átalakultak ezek az oldalak is, a Failbook rendesen alávágott nekik, az MSN-Skype fúzió se úgy alakult, ahogy Bill Gates elképzelte, egy csomó kontaktom nem tudott bejelentkezni, mert egyszerűen nem reagált semmire az összevont fiók.

Társkeresőn sose próbálkoztam, mert erőltetett húspiac, és amúgyis esélytelen az egész. Társaságba nem jártam sose, és vadidegen lányokban amúgysem bízok meg. Utcán ismerkedni pronyó dolog, úgyhogy ezt is kihagytam, az egyetemen pedig már alapból ki se alakítottam kapcsolatokat, csak végighallgattam az órákat, és jöttem haza.

Nem igazán vagyok a netes ismerkedés híve, ha párkapcsolatról van szó, bár a semminél jobb, az összbenyomás csak személyesen alakulhat ki a másikról.

Első partnerem a munkahelyemen volt polgári szolgálatos és rám szállt, nem tudtam levakarni, így lett belőle egy 4 éves kapcsolat. Nem vonzódtam különösebben hozzá, de úgy éreztem eleinte, hogy nagyon szeret és ez jó lesz nekem. Tudta, hogy nem szeretem, de neki jó volt ilyen feltételekkel. Életem egyik legsötétebb korszaka. Igazából nem volt az párkapcsolat, hanem kölcsönös kihasználása a másiknak lakhatás, anyagiak terén. Szex szinte nulla volt, ami volt, az is csak gumiban, hamar leszoktunk róla. Sose csókolt meg.

A férjem miatt hagytam őt ott, akivel a főiskolán ismerkedtünk meg. Levelező tagozat, vidéki fősuli, összefutottunk a buszmegállóban és onnan kezdve tartottuk a kapcsolatot, egyre többet tanultunk együtt a neten éjszakákon át és hamar elkezdtünk találkozgatni csak úgy. Az első randi után hajnali 4-ig chateltünk, és már akkor szóba került gyerekvállalás, házasság, válás, minden... Nem sokkal később egy következő találkozón magához rántott egy szeles játszótéren és 3 órán keresztül csókolóztunk és állította, hogy nem szerelmes belém. Amúgy hamar leszokott az ilyen romantikus dolgokról sajnos. No mindegy, ez tart még ma is, több mint 10 éve, házasság, gyerek, tán még válás is lesz...

Most meg van egy plátói(?) szerelmem, a munkahelyen ismertem meg, de nem kolléga, hanem ügyfél. Ebben az esetben is elég volt néhány találkozás, hogy érezzem, ez megint mérföldkő az életemben. Csak ez már nem olyan bordószőnyeges nyílegyenes konfettizáporos happy and, mint a férjemmel anno, mivel itt családok fognak széthullani, ha nem józanodok/unk ki. Az enyém enélkül is szét van esve már 1 éve, de azért a kislányunk a mindenünk mindkettőnknek, és Neki is mindenei a gyerekek. Szóval itt már nincs happy and.