Lányok, volt már, hogy egy visszautasítást nem tudtatok jól kezelni?

Volt már olyan, hogy a pasi annyira bunkón közeledett, hogy elsőre lefagytam, és szó nélkül otthagytam.

Aztán utólag ugrott be, hogy mit kellett volna visszaszólni, mielőtt otthagyom a fenébe.

Az ilyen esteket leszámítva nem volt még olyan, hogy "nem tudtam jól kezelni", ha valaki nem jön be, de normálisan közeledik, akkor én is normálisan megmondom, hogy ne haragudjon, de nem jön be. Illetve már pár éve házas vagyok, úgyhogy bárki közeledik, a bocs, de férjnél vagyok az egyetlen válasz.

Ennek ellenére már ezért is megkaptam, hogy "persze, minden hül.ye kur.va ezt mondja, mondjad inkább azt, hogy nem vagyok kigyúrva ba.szd meg".

Ilyenkor is utólag azért beugrik, hogy mit lehetett volna mondani még.

Az a gond, hogy pl. sokszor nem tudom eldönteni, hogy egy kifejezetten bunkó közeledést hogyan "kéne" kezelni. Hogy mi az, ami még ízléses, nőies, elegáns, illemtudó, vagy kell-e illemtudónak lenni akkor, amikor vki velem szemben paraszt. Általában simán otthagyom őket, de abban sem vagyok biztos, hogy milyen üzenetet sugárzok ezzel, mert sztem túl gyorsan megyek, rohanok, mert azt érzem, hogy aki képes azt mondani nekem, hogy "megb.nálak" meg hasonlók, az nem fog-e fizikailag is erőszakos lenni, ha túl lassan megyek, utolér...

Viszont néha, amikor olyan a hangulatom, akkor vissza szoktam szólni. Nem nagyon durvákat, de volt már, hogy fintorogva mondtam, hogy "Neeeeem" (alkesz csöves kategóriánál) meg "Kösz nem"... meg egyszer volt olyan, hogy "Nem látod, hogy eljegyzési gyűrű van rajtam???!!!!"... szóval nem ilyen "jaj, ne haragudj, de nem vagy az esetem" típus. De azt meg kell mondanom, hogy rendes, normális férfiaknál ilyesmit nem használtam. Bár ha jobban belegondolok, rendes-normális férfi csak egy érdeklődött felőlem, azóta ő a vőlegényem :D. A többi az tényleg söpredék (proli cigány, az általam ismert nyelveken nem beszélő de erőszakos arab - nem migráns -, 14 éves kis neveletlen taknyok, drogos, perverz papi, alkesz csöves...)

Ha utcán szólítanak le, én lefagyok teljesen. Volt már, hogy utólag már elgondolkodtam, hogy talán egy esélyt megérdemelt volna az illető, elbeszélgethettem volna vele legalább, mert kulturáltan közeledett, szimpatikus is volt, de nekem ez a helyzet rettenetesen idegen.

Érdekes módon amióta van párom, azóta tudom kezelni az utcai leszólításokat.