Várjak még rá, vagy mi tévő legyek?

A sráccal évek óta kinlódunk, most igazából éve után derült ki, hogy mind a ketten akartuk, csak mindig visszalépett valaki... Mostanában lerázott a chaten, hogy nem kell állandóan beszélnünk, meg hogy szarul estek neki mikor régen is összevesztünk így a "kettőnk" témán. Tegnap egy beülős helyen szórakoztunk külön társasággal, és végül feljött hozzám az emeletre, ölelgetett meg azt mondta velem meg se lehet beszélni az egészet, de ő nem akar rosszba lenni stb. Végül addig ment a szájhúzás, hogy kimentünk az utcára beszélgetni, 2 órán át, vitatkoztunk.... Ő akart velem járni mindig és azt mondja mindig is szeretett, de buta volt, és elbasztuk az egészet, meg hogy ő sose szarna le.... de nagyon nehezen vallott színt, volt hogy percekig csak néztük egymást, de annyira büszkék vagyunk mind a ketten, hogy amikor kérdezte mi legyen én is csak tereltem de fordítva ő is... ha ment a vita és negatívan válaszoltam ő is úgy tett h nem akar semmit, aztán ha normális beszélgetés volt akkor másképp mondta..... mind a kettőnkbe sok a sérelem és félünk..... többször annyira közel jött, hogy majdnem megcsókolt, meg a homlokunk is folyton összeért és úgy vitáztunk és mutogattunk egymásra hogy ki miben hibás és miért is nem vagyunk együtt..... Szerintetek hagyjam a fenébe, aztán majd keres ha akar? Tudom, hogy szeret engem, és én is szeretem őt, de nem akarok lesüllyedni, hogy én futok utána.

Nagyon gyerekes és a gáz a viselkedésünk pedig nem tinik vagyunk....